Szentkirályi Móricz (ér-szentkirályi)
jogi doktor, Pestvármegye híres országyűlési képviselője, Sz. László septemvir fia, szül. 1807. márcz. 7. Pesten; itt tanult és az egyetemen végezte jogi tanulmányait. 1829-ben jogi doktor lett és azon év jún. 22. ügyvédi vizsgát tett. Azután külföldre utazott és meglátogatta a német egyetemeket. Hazatérve, Pestvármegyében szolgált mint főjegyző, majd alispán. Midőn 1840. a szólásszabadsági sérelem felmerült, a nemzet e megtámadott kincsének legbátrabb előharczosai közt küzdött az országgyűlésen; e mellett szorgalmas és ügyes jegyző is volt s az országgyűlési iratok s törvényjavaslatok jeles előkészítője és formulázója. 1848-ban már ellentétben érezte magát Kossuthtal, úgy hogy e miatt Pozsonyt, és az országgyűlést el is hagyta. Egyideig 1848. a jászkunok főkapitányságát viselte és nem igen látogatta az országgyűlést. Azonban, hogy hazaszeretetének tettleges jelét adja, kormánybiztosi minőségben táborba szállott a felkelő ráczok ellen; de rövid idő mulva visszatért és az aug. 21. viharos ülésben állást foglalt Perczel Mór ellen és tagadta, hogy az alföldi hadseregnél árulás mutatkozik s ellenezte az e tárgyban indítványozott vizsgálatot. 1848 végén már teljesen visszavonult. 1849. tavaszán elfogták és Budán elzárták, de csakhamar kiszabadult. Elkeseredésében az orvosi tudományok (homöopáthia) tanulásában keresett szórakozást és vigasztalást. Mint gyakorlóorvos tiszteletdíjakat nem fogadott el és száz meg száz szegény beteget gyógyított ingyen. Az 1865. országgyűlésre Pest-Józsefváros országgyűlési képviselőnek választotta, melyen a Deák-párthoz csatlakozott és sok jeles beszédet mondott. Az 1868. választáskor azonban az ellenzék jelöltjével szemben megbukott. Ekkor a főváros Vidacs János ellenében főpolgármesterévé választotta s ez állásában nagy hévvel működött a főváros szervezésén, Pestnek Budával egyesítésén s magyarosításán. De Thaisz városkapitánynyal erős összeütközésbe jutott és minthogy a városi közgyűlés kellőleg nem támogatta, lemondott állásáról és folytatta orvosi ingyengyakorlatát, e mellett irodalommal is foglalkozott. Egy ideig (1838. jún. 6-tól) a pesti Nemzeti Színház igazgatója is volt; de ideges természete e feladatot nem sokáig tűrte, éles polemiákba keveredett és lemondott. Meghalt 1882. jan. 7. Budapesten.
Czikkei: Az Athenaeumban (1838 A karénekes dolgában), a Pesti Hirlapban (1841. 17. sz. Haladjunk! de miként? 1845. 127. sz. Ősiségről sat.), a M. Sajtóban (1855. 98. sz.); a Budapesti Szemlében (XVIII. 1878. Elszász, Magyarország és Bosznia); levele Bánffy Pálhoz 1837. (Hazánk X. 1888). Országgyűlési beszédei a Naplókban és az egykorú hirlapokban vannak.
Munkái:
1. Értekezés a magyar asszony jussairól. Pest, 1829 (Első magyar értekezés a törvénytudományi korban).
2. Jelentése Pest, Pilis és Solt t. e. megyék 1839-40. évi országgyűlési követeinek. U. ott, 1840. (Dubraviczky Simonnal).
3. Beszéde Ferencz Viktor főherczeg, Pest megye főispáni székébe... történt beiktatásakor 1847. okt. 16. U. ott. (Örömünnepi beszédek...).
4. Eszmetöredékek a vármegyék rendezéséről. U. ott, 1876. (Különny. a Budapesti Szemléből).
5. Észrevételek a m. belügyminiszterium által előterjesztett törvényjavaslatról a törvényhatóságok rendelkezését illetőleg. U. ott, 1870.
6. Mackenzie Wallace, Russia, az orosz birodalom ismertetése. Angolból ford. Bpest, 1878. két kötet. (Ism. Budapesti Szemle XVIII.).
Hazai és Külföldi Tudósítások 1829. I. 30., 31. sz.
Rajzolatok 1838. 46. sz.
Vachot Imre, Országgyűlési Almanach I. 1843. 35. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 280. l.
Csengery A., Státusférfiak és szónokok könyve. Pest, 1851.
Ungarns politische Charaktere. Mainz. 1851.
Vasárnapi Ujság. 1866. 25. sz. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv. Pest, 1866., 79., 404. l. arczk.
Kákay Aranyos, Ujabb fény- és árnyképek. Pest, 1866.
Hazánk és a Külföld 1866. 12. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 14., 16., 1867. 23. sz. arczk.
Győri Közlöny 1869. 6. sz.
Figyelő XII. 240. l.
Ellenőr 1882. 13. sz.
Egyetértés. 1882. 8. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona. XV. 597. (Tóth Lőrincz).
Irodalomtörténeti Közlemények XI. 207. l. és gyászjelentés.