Szent-Iványi József (szentiváni)
a liptói nábob, a csorbai tó megtelepítője, Sz. László és Zerdahelyi Ilona fia, szül. 1817. aug. 9. Pesten; egész életében igaz magyar hazafi volt; fiatal korától fogva mindvégig résztvett a politikai mozgalmakban. Liptó-vármegye volt hazafiúi működésének és agitálásának színtere. A pánszláv eszméket akarta kiirtani Liptóból. Agitált mindenfelé, baráti körökben, kaszinóban. A vármegyei közgyűlés terme volt legtöbbször hazafiúi lelkesedésének, törhetetlen buzgalmának tere. Sok beszéde közül, melyet a pánszlávizmus ellen tartott, különösen az 1902. máj. 26. tartott beszéde keltett feltünést. Kuriájának kapuja mindig tárva-nyitva volt mindenkinek; harminczhárom ízben volt herczegi, sőt királyi vendége a szentiváni kastélyban és a csorbai tónál. Kulturális czélra sokat áldozott: egy polgári és több elemi iskolát alapított. Aranynyal, Tompával, Petőfivel, Vörösmartyval, Kossuthtal, Deákkal baráti viszonyban volt, Tompa arczképét meg is festtette bejei kastélya számára. Meghalt 1905. jún. 1. Budapesten.
Beszédeit az egykorú lapok közölték.
Budapesti Hirlap 1905. 156. sz.
Vasárnapi Ujság 1905. 27. sz. arczk. (ifj. Wiassics Gyula).
Nemzetiségi Zsebkönyv. Nemes családok. 1905. 580. l.