kir. táblai ülnök, kamarai tanácsos és országgyűlési követ, Sz. Albert és Kinisy Zsuzsa fia, 1635-1647. időközben Borsod, Abauj vármegyék és a jászói konvent jegyzője. Abauj vármegyének alispánja, Rákóczy udvarnoka, utóbb szepesi kamarai tanácsos, majd kir. táblai ülnök volt. Többször volt Borsod, Sáros és Abauj megyék részéről országgyűlési követ, és jeles eszét, kitartó szorgalmát mutatják azon számos naplók, melyek az országgyűlésekről ő tőle írva fennmaradtak. Az 1622. évi soproni országgyűlés naplóját még mint kir. táblai jegyző, az 1625. évit, úgy az 1637. és 1638. évit mint Abauj vármegye követe írta le. 1642. valamint 1646-47-ben, sőt 1649-ben szintén Abauj megye követe volt, mint fenmaradt naplói tanusítják. Az országgyűléseken több küldöttségben vett részt. 1635. már egyszersmind kir. táblai ülnök volt, 1647. kamarai tanácsos. Rákóczy György részéről 1647-ben Eperjesen birtokosként működött. Neje Putnoky Klára híres szépség volt; állítólag Wesselényi nádor kedvese. Férjét 400 frtért turóczi tótok által megölette; de baja nem lett; Wesselényi ártatlannak nyilatkoztatta őt.
Kovachich, Scriptores minores I. app. 43-52.
Kemény János Önéletírása. Kiadta Szalay László 463. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 598. 601. l.