a m. tudom. Akadémia levelező tagja és a Kisfaludy-társaság rendes tagja, Sz. László, Ung vármegye követe és Vattay Krisztina fia, szül. 1802. jún. 17. Lasztóczon (Zemplénm.); atyját korán elvesztette; anyja már öt éves korában iskolába adta Sárospatakra, hol 1809-12. az alsóbb iskolákat járta; a következő két évet Eperjesen és Lőcsén töltötte, hogy a német nyelvet megtanulja, s ismét a sárospataki főiskolában végezte tíz évig a középiskolai, bölcseleti, jogi s akkori szokás szerint a theologiai tanulmányokat is. 1825. Szerencsy István, akkor ungi főjegyző mellett volt joggyakorlaton, azután pedig nagybátyja Sz. István zempléni követ mellett a pozsonyi országgyűlésen. 1827. márcz. 25. ügyvédi vizsgát tett. Birtokai kezelésének átvétele vagy hivatalba lépés helyett, több szeretettel viseltetett a költészet és a művészet minden ága iránt; azért az 1832-35. éveket művészek társaságában, Barabás Miklóssal együtt Bécs műgyűjteményei közt, majd Felső-Olaszországban utazással és műereklyék vizsgálatával töltötte. 1836. haza érkezve, nőül vette Máriássy Annát. A gazdasággal azután sem sokat törődött; azt egészen nejére bízta. Előbbi szokása szerint utazott, a vármegye gyűléseit látogatta, ellenzéki barátaival mulatott és vadászgatott; a napirenden levő vármegyei mozgalmakban valódi kurucz szenvedélylyel vett részt. Fiatal korában ügyesen festett is, kivált arczképeket. Domborművek faragásában is, csontból, fából s vésésben vadászkürtjeire, kiváló képességet mutatott. Majd ezzel is felhagyott és főélvezete lett a költészet. Már 36 éves volt, midőn a közönség elé lépett. Összeköttetésben állott az írókkal; ingerlékeny természetű lévén, a szerkesztőkkel: Garayval, Petőfivel, Aranynyal polemiába keveredett. 1848-ban a szabadságharcz árjába vetette magát. Zemplén több lelkes fiával felcsapott önkéntes huszárnak s családját elhagyva, saját lován és költségén elment Erdélybe, hol a zempléni csapat feloszlása után, Bem táborában tovább harczolt. A szabadságharcz leveretése után visszatért lasztóczi birtokára és csendes visszavonultságban gazdálkodott. A m. tudom. Akadémia 1863. jan. 12. választotta levelező tagjának; a Kisfaludy-társaságnak 1865-ben lett tagja. Mint a szélsőbal hívét a 70-es években képviselőjelöltül is felléptette e párt a pest-belvárosi kerületben Deák Ferencz ellen, de siker nélkül. Az osztrák uralom alatt és később is hosszabb utazásokat tett, így Chyzer Kornéllal Török-, Görög- és Olaszországba utazott; 1874 nyarán meglátogatta Kossuth Lajost Baracconeban és három hetet töltött ifjúkori barátjánál. Meghalt hosszas betegeskedése tán 1881. aug. 20. Lasztóczon. A Kisfaludy-Társaságban 1883. márcz. 28. Tóth Lőrincz tartott fölötte emlékbeszédet.
Kazinczy Gábor unszolására 1840-ben lépett fel az irodalmi téren, midőn az Athenaeumban néhány Goethe után fordított dala jelent meg, melyeket csakhamar eredeti költemények követtek. Ez idő óta haláláig dolgozó társa volt a jelesebb szépirodalmi zsebkönyveknek és folyóiratoknak, így a következőkben jelentek meg költeményei: Athenaeum (1840-43), Emlény (1841-42), Nemzeti Almanach (1842), Regélő Pesti Divatlap (1842), Pesti Divatlap (1845-48), Budapesti Divatlap (1848), Képes Ujság (1848), Nemzetőr (1848), Nagyenyedi Album (1851), Divatcsarnok (1853-57), Hölgyfutár (1857-61), Vasárnapi Ujság (1857., 1859-60), Erdélyi Múzeum (1857), Szépirodalmi Közlöny (1857-58), M. Színházi Lap (1860), Szigeti Album (1860), Lisznyay-Album (1863), Részvét Könyve (1863), Felvidék (1865. 47., 53. sz.), Egyetértés (1879, 109., 1881. 236. sz. II. Rákóczy Ferencz szelleméhez a költ., négy nappal halála előtt írta); Pesti Hirlap (1887, 253. sz. hagyatékából «Aranka tetőn» cz. a nép után írt elbeszélését közölte).
Levelei az Irodalomtörténeti Közleményekben I., II. Pajor Istvánhoz 1866. nov. 30., 1868. ápr. 29., 1873. nov. 7. XIII. 120., 234., 235. l. Egressy Gáborhoz Péczel, 1860. márcz. 23., jún. 18. és dátum nélkül; II. 117., 119. l. két levele Tompa Mihályhoz 1863. febr. 27., 1866. okt. 16.).
Munkái:
1. Óvás Garaynak mint az Emlény szerkesztőnek kényuracskai tréfái ellen. Hely és év n. (Garay és Sz. költeményeivel).
2. Mixtura énekes játék. Készült és előadatott S.-A.-Ujhelyben, nov. 14. 1839. (Ezen költemény a Zemplén aulikus érzelmű politikusait állítja pellengérre. A benne előforduló «Breszcze Hlapczi»-t Ugassatok kölykök cz. alatt is ismerték).
3. Kazinczy Ferencz sírjánál 1859. Sárospatak, 1860. (Költemény).
4. Válasz Brassai Ismerettyűjére. U. ott, 1862.
5. Szemere Miklós összegyűjtött munkái. Bpest, 1882. kiadja Aigner Lajos. (Nemzeti Könyvtár XXX-XXXII. Ism. Egyetértés 355. sz.)
6. Szemere Miklós irodalmi hagyatékából. (Sz. Miklós levélváltása Tompa Mihálylyal) Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva közli Perényi József. Nagy-Kanizsa, 1902. (Különnyomat a nagy-kanizsai főgymnasium Értesítőjéből).
Életképek 1845. I. 17. sz.
Irodalmi Őr 1845. 24. sz.
Danielik, M. Irók II. 308. l.
Kisfaludy-társaság Évlapjai. Uj F. II. 1865. 59., XIX. 1883. (Tóth L. emlékbeszéde).
Hazánk és a Külföld 1866. 18. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1889. 20. sz. arczk.
Arany Trombita. Bpest, 1873. arczk.
Vutkovich Sándor, Magyar Írók Albuma. Pozsony 1873. 143. l.
Figyelő V-XXVI.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I., II.
Lauka Gusztáv, Multról a jelennek. Bpest, 1879. 101. l.
Pesti Hirlap 1881. 231. sz. (Adomák).
Egyetértés 1881. 236. sz. (Eötvös K.).
Paszlavszky Sándor. Három zemplénmegyei költőről. Bpest, 1899. (Különny. a Figyelőből).
M. Akadémiai Almanach 1882. 253. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Egyet. Philol. Közlöny 1889. (Váczy János, Sz. költészetéről).
Nagy-Szalonta és Vidéke 1889. 12-14. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Kath. Szemle 1890. 533. sat. l. (Takáts S.).
Irodalomtörténeti Közlemények I. 327. XI. 207. l., XV. (Sz. M.-hoz írók levelei).
Mezőturi Hiradó 1895. 41. sz. (Halmy Gyula).
Pallas Nagy Lexikona XV. 559. l.
Perényi József, Sz. M. életrajza. Sátoralja-Ujhely, 1897. fénny. arczk. (különny. a sátoralja-ujhelyi kath. főgymnasium Értesítőjéből).
Új Idők 1898. 50. sz. (Gárdonyi).
Zemplénvármegye. Bpest, 135. l. (Magyarország Vármegyéi).
M. Géniusz, 1904. 143. sz.