1848-49. belügyminiszter, később miniszterelnök, szül. 1812. aug. 27. Vattán (Borsodm.); 1820. a sárospataki ref. főiskolában tanult; honnét 1822-ben, főkép a német nyelv kedvéért a miskolczi evang. kisded iskolába tétetett át. Itt három évet töltött, a negyedikből nyolcz hónapot otthon és csak 1826. husvétkor ment a késmárki lyceumba, hol kivált a német nyelvért 1827-ig maradt. Ekkor ismét Sárospatakra tért vissza s itt maradt 1832-ig, mely évben végezte a jogtudományokat. A közvizsgálat végén a szokásban levő nyilvános bucsuvételt ő teljesítette először magyarul. Erre Borsodvármegyénél négy hónapig gyakornok volt; ekkor az országgyűlésen mint gyakornok és távollevő képviselője, később mint kir. táblai jegyző és ügyvéd 1832-től 1834-ig Pozsonyban lakott. Ez év szept. ment vissza Borsodmegyébe, hol decz. tiszt. aljegyzővé neveztetett ki s e hivatalt 1836. tavaszáig folytatta. Ápr. az országgyűlés berekesztésén jelen volt; máj.-tól okt.-ig Bécsben időzött, utazásra készülve; ekkor Csehországon át beutazta Németország nagy részét, Francziaországot, Nagy-Britanniát s Irlandot, Németalföldet, Belgiumot, a Rajnavidékét, Svájczot, Bajorországot és 1837. okt. tért vissza Bécsbe. Még itt megírta utazásának másfél kötetét és csak 1838. febr. elején lépett hazája földére. Ettől fogva felváltva Vattán vagy Pesten tartózkodott. A m. tudom. Akadémia 1840. szept. 5. levelező tagjának választotta. Borsodban főbíróvá, az 1843-44. országgyűlésre követté, azután alispánná és ismét követté választatván, megkezdé nagymérvű történeti szereplését. A reformok és alkotmányos szabadság küzdelmeiben szerzett elsőrendű érdemei folytán 1848 tavaszán belépett mint belügyminiszter az első magyar miniszteriumba. Midőn 1848. szept. 10. a Battyány gróf miniszteriuma visszalépett s a törvényes útból kizökkent teendőket Kossuth vezetése alatt a honvédelmi bizottság kezelte, Sz. mint ennek egyik legelszántabb tagja fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki; midőn pedig decz. az olmüczi trónválság után a második miniszterium megalakult, abban az igazságügyi tárczát kellett volna átvennie; de nem lévén akkor szervezés, országos biztosképen működött a felső megyékben, s e miatt a debreczeni országgyűlésen csak ápr. 14. után jelenhetett meg. A detronizálás kimondása s a köztársaságnak általa történt kikiáltása után, Kossuth kormányzósága alatt miniszterelnök lett és ismét a belügyek intézését vette kezébe; s egész a világosi fegyverletételig lázas tevékenységet fejtett ki a kormányzó oldalán. Ő ment a végveszély napjaiban Batthyány Kázmér gróf akkori külügyminiszterrel az orosz fővezérhez kiegyezést próbálni, s midőn ez nem sikerült, ő ásta el a szent koronát Orsova vidékén. Aztán Viddinbe, s Konstantinápolyon, Athenen és Törökországon át, álnevű útlevelekkel, Hajnik Pál társaságában, kivel Görögország klasszikus földjét bejárta, tengeri úton Francziaországba s Párisba ment, hol aztán sok akadály és egy évi várakozás után családjával egyesülve, több évig lakott, s az angol és franczia kormányhoz az osztrák törekvések ellen intézett felvilágosító emlékiratok által és hírlapok útján dolgozott a magyar ügy érdekében. Az emigratióban már elvált a Kossuth által követett iránytól, melyet kárhoztatott, s 1859. a Pesti Hírnökben melegen ajánlotta az ez évbeli okt. 20. császári kiadványok elfogadását a jövő fejlődés alapjául, 1862. pedig erősen kikelt a volt kormányzó által megpendített confederatio terve ellen. Még inkább elkeserítették házi bajai, anyagi küzdelmei. Neje vagyonának megmentett részéből élt a család és hogy ahhoz maga is járuljon, többféle irodalmi vállalatot tervezett. Előkészületeket tett az osztrák ház történetének megírásához 1526-tól 1869-ig; írt a nemzetiségi kérdésről; írt verseket is. Sok időt töltött Angolországban, hogy mint közvetítő magyarországi bortermesztők s angol vevők közt összeköttetéseket eszközöljön s hazája borkereskedését előmozdítsa. Mindezzel keveset segíthetett anyagi bajain. Szerencsétlen üzérkedésbe bocsátkozott és a Boldényi név alatt Párisban lakó Szabó Pál által rászedetve, neje vagyona nagy részét is elvesztette. Ez annyira hatott kedélyére, hogy 1862. a londoni kiállításnál magyar biztosi minőségben töltött 9 hónap után, kínos betegségbe s gyógyíthatatlan elmezavarba esett, s midőn neje s befolyásos barátai kegyelmet eszközöltek ki számára, 1865. jan. 24. Pestre érkezett. A Batizfalvy gyógyintézetben kellett őt elhelyezni s állapota folyvást rosszabodván, 1869. jan. 18. az őrültek házában Pesten végezte be életét. A m. tudom. Akadémiában 1876-ban Horváth Boldizsár tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei Sz...n jegy alatt a Felsőmagyarországi Minervában (1831. Kisfaludy Károly emléke, Béla névtelen jegyzőjéről. Töredékjegyzetek a Sz. Hajdan gyöngye felett elmondott birálatra, 1832. Bérczlak, szomj. 1 felv.); a Sárospatakon általa alapított ifjúegyesület által kiadott Parthenonban (1834., 1837.), négy költeménye van; a Budapesti Árvízkönyvben Vattay név alatt (III. 1839. Páris, London, IV. 1840. Kölcsey emlékezete. V. 1841. Mária emlékezete); a Pesti Hirlapban (1841. 54. sz. Figyelmeztetés a büntetőrendszer ügyében); a Világban (1842. 63. sz. Borsodi olvasókör); a Magyarország és a Nagyvilágban (1884. 22. sz. Sz. írásaiból: A mágnások, Gróf Eszterházy Mihály cz. két költemény); több költeménye jelent meg az Emlényben (1841), a Regélő Pesti Divatlapban (1842-43), az Országgyűlési Almanachban (1843); három országgyűlési beszéde az Ellenőr cz. almanachban (1847), többi a Naplókban és az egykorú napilapokban.
Munkái:
1. Terve egy építendő fogháznak a magány-rendszer elvei szerint. Kassa, 1838. kőmetszetű tervrajzzal.
2. Terve egy papi özvegy- s árvatárról, s arrul: mikép lehet a pap sorsát biztosítani a reformátusoknál. Irta... RA... Pest, 1840. (Irta 1838-ban).
3. Utazás Külföldön. U. ott, 1840. Két kötet (I. Németalföld, Francziaország, II. Nagybritannia s Irland, Németalföld, Belgium, Rajnavidék, Helvetzia, 2. bőv. kiadás. Két rézmetszettel. U. ott, 1845. Ezt a munkát is 1837 és 38-ban írta, de felsőbb akadályok miatt előbb nem jelenhetett meg).
4. A büntetésről s különösebben a halálbüntetésről. Koszorúzott pályamunka. U. ott, 1841. (Törvénytudományi Pályamunkák I.).
5. Sz. B. Követjelentési beszéde. Miskolcz, 1845. jan. 9. Miklósvár, 1847.
6. Figyelmeztetés a miskolczi takarékpénztár jótékonyságára. Miskolcz, 1847.
7. Modification des ungarischen Zunftwesens, Erlass des Ministers der Industrie und öffentlichen Arbeiten Gabriel Klauzal, nebst einem Aufruf an die Industriellen von Barthol. Szemere. Pressburg, 1848.
8. Graf Ludwig Batthyány, Arthur Görgey, Ludwig Kossuth. Politische Charakterskizzen aus dem ungarischen Freiheitskampfe. Hamburg, 1853. Három füzet.
9. Lombok és tövisek. Forradalmi jellemképek. Páris, 1854. (Névtelenül. Kőnyomat. Költemények).
10. La question hongroise 1848-1860. Paris, 1860.
11. Nyilt levél Fényes Elekhez. Pest, 1862. (Különny. a Pesti Hirnök 133. sz.-ból).
12. Számüzetés alatt írt Napló. U. ott, 1869. Két kötet.
13. Utazás Keleten a világosi napok után. U. ott, 1870. Két kötet. (A M. Nemzet Családi Könyvtárában. U. ott, 1873.).
14. Levelek 1849-62. Két kötet. U. ott, 1871. (2. kiadás. A M. Nemzet Családi Könyvtárában. U. ott 1873.).
15. Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok a forradalom alatt és után. U. ott, 1871. (2. k. a M. Nemzet Családi Könyvtárában. Bpest, 1874.).
16. Összegyűjtött munkái. Pest, 1869-70. Hat kötet. (I. II. Naplóm. Számüzetésében írta. 1869. Két kötet. III. IV. Utazás Keleten a világosi napok után. 1870. Két kötet. V. Levelek 1849-1862. Számüzetésében. 1870. VI. Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok a forradalom előtt és után 1870. A Magyar Nemzet Családi Könyvtárában is. Bpest, 1873. Ism. Hon 1869. 111., 159., 197. sz.).
17. Görögország. Bpest, 1897.
Levelei Szemere Miklóshoz és Györgyhöz 1837-1856. Bevezetéssel és jegyzetekkel közli Perényi József (Veszprémi róm. kath. főgymnasium Értesítője 1898); Görgeyhez. Bpest, 1849. jún. 28. (Borsodm. Lapok. 1890. 45. sz.); Szemere Miklóshoz. Páris, 1852. jún. 23. (Zemplén, 1882. 33. sz.).
Újabbkori Ismeretek Tára...
Ungarns politische Charakters, Mainz, 1851.
Csengeri, M. Szónokok és statusférfiak. Pest, 1851.
Magyar Hirlap 1851. 568. sz. (Törvényszéki ítélet).
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 443. l.
Hazánk és a Külföld 1868. 14. sz.
1869: Pesti Napló 14., 21., 22. sz., A Hon 14., 44., 45. sz., Magyarország és a Nagyvilág 4. sz. arczk., 1874. 44. sz.
Képes Világ 1870. arczk.
Vasárnapi Ujság 1871. (Szülőháza), 1872.
Szabolcsi Lapok 1875. 1. sz.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I., II. Természettudományok III.
Figyelő VII-IX., XI., XII., XIV., XV., XVII., XVIII., XXII.
Reform 1875. 150., 151. sz.
Wurzbach Biogr. Lexikon XLI. 56. l.
Borsodmegyei Lapok 1884. 33., 24. sz., 1896. 82. sz.
Néptanítók Lapja 1885. 72., 73. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XV. 558. l. (Tóth Lőrincz).
Mezőtúr és Vidéke 1896. 23-25. sz.
Irodalomtörténeti Közlemények IX., XI.
Berecz Károly, A régi fiatal Magyarország. Bpest, 1898.
Budapesti Hirlap 1906. 287. sz. (Önéletrajza).
Akadémiai Értesítő 1906. 615. l.
Erdélyi Múzeumi tört. Évkönyv 1907.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
M. Nemzetségi Zsebkönyv, Nemesi Családok I. 571. l. és gyászjelentés.