nyug. kir. ítélőtáblai tanácselnök, előbbinek testvérbátyja, szül. 1844. ápr. 28. Hódmező-Vásárhelyen, régi kálvinista nemesi családból; a gymnasiumot Debreczenben és Nagy-Kőrösön végezte; ezután a jogi szakot hallgatta s ügyvédi oklevelet szerzett. 1868. jún. 15. Csongrád vármegye szegedi járásának esküdtjévé választották. 1871. márcz. 30. tiszteletbeli szolgabiró, 1874. kunszentmártoni járásbiró lett. A biróságok szervezésekor államszolgálatba lépett: 1878. jan. 4. karczagi törvénysz. biróvá, 1882. okt. 31. a budapesti kir. ítélőtáblához pót-, 1887. jan. 1. rendes bíróvá nevezték ki s itt az I. bűnügyi tanács tagja volt; 1891. jan. 28. pedig a debreczeni kir. ítélőtábla tanácselnöke lett. Hivatalos működése mellett, melynek legnevezetesebb pontja a híres tiszaeszlári pör referálása volt, talált időt tudományos foglalkozásra is. Még mint kunszentmártoni járásbiró régészeti társulatot alakított, mely több eredményes ásatást is eszközölt; ezért számos történelmi tárgyú dolgozatot tett közzé, a melyekért a m. történelmi társulat, az országos régészeti és embertani társulat, a heraldikai és genealogiai társulat és a m. nyelvtudományi társaság igazgató-választmányának tagjává, a debreczeni Csokonai-kör pedig elnökévé választotta (1895. ápr. 20). A mellett mint szenvedélyes régiség- és könyvgyűjtő, unicumokban és ritkaságokban gazdag könyvtárából többször közölt könyvészeti adatokat a M. Könyv-Szemlében. 1896. régi magyar nemessége épségben tartása mellett a bessenyei előnév adományozásával tüntették ki. 1907. aug. saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából a király érdemei elismeréseül a Ferencz József-rend középkeresztjét adományozta neki. Ezután Budapesten telepedett le. Fogadott leánya Kubelik Jánosnak, a világhírű hegedűművésznek a felesége.
Költeményeket írt a Hölgyfutárba (1861-64), a Széchenyi Emlékkönyvbe (1861), Tavasz cz. zsebkönyvbe (1861), Thaliába (1862), a Hódmezővásárhelyi Naptárba (1862. A bujdosó, költői beszély) sat.; czikkei a Balatonfüredi Naplóban (1861. 11. sz. Uti képek Siklós és vidékéről); a Szépirodalmi Figyelőben (1861-62. Szerb lakodalmi dalok és szokások, Wessely után), Századokban (1872. Békés- és Csongrád-megyei régi magyar községi pecsétek, 1873. Ráolvasás és titokőrzés, Még egyszer Ráday Pál sírirata, Csongrád vármegye főispánjai), a Sárospataki Füzetekben (VI. 1862. A hódmező-vásárhelyi ó templom építése, hódmező-vásárhelyi anyakönyvi följegyzések), a Vasárnapi Ujságban (1863. A magyar református papok öltözete a reformátiótól kezdve a legújabb időig, 1866. A nazarénusokról), a Pesti Naplóban (1871. 267. sz. Bessenyei György sírja és levéltára), a Reformban (1872. 341. sz. Bessenyei György végrendelete), a Honban (1879. 197., 198. sz. Utóhangok Höke Lajos «Csöndes évek» cz. czikkéhez); a M. Könyv-Szemlében (1890. Újabb adalékok Komáromi Csipkés György bibliájához), a M. Nyelvőrben (1905., 1896), a M. Nyelvben (1907. Csokonainak egy félreértett helye) sat.
Munkái:
1. A tiszazugi archaeologiai magántársulat 1876-iki ásatásainak leírása...
2. Költemények. Karczag, 1879.
3. Egy XVI. századbeli codex historiás énekei. Bpest, 1884. (Felfedezte és ismertette, melyben Bankó leánya cz. ének is foglaltatik. Különnyomat a Századokból. Ism. Figyelő XVIII. 1885).
4. Buda védelme 1849. májusban. (Osztrák katonatisztek naplója). Saját gyűjteményéből közzétette. U. ott, 1886. (Különnyomat a Pesti Napló 2., 3., 6. és 8. sz.-ból).
5. A nagybesenyői Bessenyei-család története. Írta és oklevéltárral ellátta. U. ott, 1890. Két arczképpel és hasonmásokkal. (Ism. Vasárnapi Ujság 25. sz.).
6. Kihalt-e a Telekesi Török család? U. ott, 1891. (Különny. a Turulból).
7. A becstelenítés és a biróság előtti megkövetés a Debreczen városi régi jogban. Kézirat gyanánt. Debreczen, 1897.
8. Testi büntetések a Debreczen város régi jogban. U. ott, 1903.
Hölgyfutár, 1862. 139. sz.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Kiszlingstein Könyvészete.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891., 1893.
Pallas Nagy Lexikona XV. 540. l.
Pesti Napló 1907. 191. sz.
Budapesti Hirlap 1907. 190. sz.