ref. lelkész, szül. 1820. nov. 17. Matolcson (Szatmárm.) földmíves szülőktől; Sárospatakon tanult, hol a theologián kívül a jogot is hallgatta; 1831. a cholera miatt tanulmányait félbeszakítván Fehér-Gyarmatra ment rektornak. A rektória után tanulmányait 1836-ig bevégezte. Ekkor a máramaros-szigeti gymnasiumba hívták meg tanárnak, majd másodlelkésznek választották. Kedvelt egyházi szónok volt. 1845. Szinyér-Váraljára költözött szintén papnak. Egyik érdeme, hogy ott 1851-ben kaszinót alapított, melynek elnöke volt. A folytonos írás és olvasás következtében 1880-ban szemevilágát teljesen elvesztette, később szélütés érte. 1884. ápr. 24-től nyugalomban élt Ombodon. Meghalt 1884. szept. 9., midőn leányát látogatta, Szinyér-Váralján.
Egyházi beszédei a Török Pál által kiadott Egyházi Beszédek cz. gyűjteményben (II. 1841); a Török Pál Protestáns Lelkész-Tárában (1854.); Balogh Ferencz Evangeliumi Lapjának és a Kovács Albert Egyházi Reformjának munkatársa volt.
Munkája, sajtó alá leírva; Énekek... 1880.
Kéziratban: Heidelbergi Káté magyarázatok; Közönséges ünnepi egyházi beszédek.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1884. 37. sz.