ref. lelkész és tanár, szül. 1773. Matolcson (Szatmárm.); Debreczenben tanult, hol 1791. ápr. lépett a felső osztályokba; innét ment 1799. Szatmárra tanárnak és 1800 lett pap. Ekkor külföldre indult, de Bécsnél nem mehetett tovább; tehát visszatért és több helyt volt lelkész, így Kis-Arbén, 1808. Gecselyben, 1810. Egriben, Elekesen, Csekén. 1815-17-ig Tisza-Becsen, azután Váriban, Kerecsenben, végre Barkaszon (Beregm.), hol egyházmegyei főjegyzőül választatván, ő alapította meg itten a lelkészi gyámolítót, megszüntette a papmarasztást és behozta az özvegyi kegyelemév használatát. Meghalt 1842-ben.
Czikkei közül említendő a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1842. Mit kívánhat törvényesen a pap s az ekklezsia az arányos méréstől, az 1832-36. t.-cz. szerint?).
Munkája: Erkölcsi katekizmus. Sárospatak, 1823.
Kéziratban Házassági törvények; A szatmári tiszt. tractus historiája 1808 s a következő esztendőkben.
Kiss Kálmán, A szathmári ref. egyházmegye története 65., 767., 807., 851. l.
Uj M. Athenás 395.
Petrik Bibliogr. és a debreczeni ref. főiskola jegyzőkönyveből.