Székely Sándor (aranyos-rákosi)
unitárius püspök, Sz. István unitárius lelkész és szabédi Szekeres Klára fia, szül. 1797. szept. 13. Kaalban (Marosszék) czímeres nemes családból; gondos nevelésben részesült, atyja (önéletrajzában) panaszolja is, hogy fiának neveltetése sokba került; atyja költészet- és zenekedvelő volt; költő fia is kitünően játszotta a hegedűt. Bécsben műkedvelői concertben Haydn egyik miséjének előadásában közreműködött. Szívesen hegedűlt és énekelt nem egyszer, sőt az unitárius egyházi éneket maga látta el dallammal. 1808-tól Székely-Keresztúron az alsó osztályokban tanult; 1814. tógás diák lett Kolozsvárt; 1818-19. az etymologisták köztanítóságát viselte. 1818-20. a kir. lyceumban jogi tudományokat tanult; de csak júl. 13-ig hallgathatta az előadásokat, mert a dicső-szent-mártoni zsinat júl. 1. akadémiára választotta s be kellett járnia (júl. 29.-nov. 18.) az erdélyi unitárius községeket, hogy megismerje hitsorsosait. 1820. decz. 10. Bécsbe érkezett és 1821. ápr. 3. iratkozott be a prot. theol. tanintézetbe mint az ág. ev. theol fakultás rendes hallgatója. 1821. máj. 21. elhagyta Bécset. Az erdélyi unitáriusok főtanácsa 1822. jan. 21. kinevezte őt tordai papnak; júl. 4. a bágyoni zsinat a gymnasiumban a theologia, görög és német nyelv tanításával is megbízta. Itt tíz évig működött, 1830. aug. 22-től egyúttal mint a gymnasium igazgatója. 1832. aug. 23. a nyárád-szent-lászlói zsinat a történelem és hittan tanárává Kolozsvárra helyezte át, hol szept. 1-től a hittant, valamint a héber és görög nyelvet is tanította. 1833-ban az ürmösi zsinat Molnos Dávid egyházi főjegyző mellé segéddé nevezte ki, 1836. pedig igazgató-tanár lett és az maradt 1838-ig. Ez időben földrajzot, időszámítástant, egyetemes és hazai történelmet tanított. A tordai zsinat 1838. aug. 22. egyházi rendes főjegyzővé, 1843. okt. 9. püspöki helyettessé, 1845. aug. 24. pedig a homoród-almási zsinat püspökké választotta meg. Meghalt 1854. jan. 27. püspöki körútja alkalmával Maros-Szentkirályon. Sírja Kolozsvárt van.
Munkái:
1. Unitária vallás történetei Erdélyben... Kolozsvár, 1839.
2. Világtörténetek, tanulók és olvasók számára útmutatóul, Dittmár szerint. U. ott, 1844. Két kötet.
3. Erdélyország történetei hiteles kútfőkből. U. ott, 1845.
4. Szent beszédek A.-Almáson az Unitáriusok zsinati gyűlésén 1845. aug. 24. és köv. napjain tartották... U. ott, 1845. (Sz. beszédével együtt).
5. A székelyek Erdélyben. Hősköltemény, három énekben. Az «Aranyosvidék» költségén kiadta Borbély György. Bővített első külön kiadás. Torda, 1895. jan. 1. Szerző arczképével és kézirati hasonmásával. (Először az Igaz Sámuel által kiadott Hebe cz. zsebkönyben jelent meg 1823-ban, Pesten. Kiadta Heinrich Gusztáv bevezetéssel, a szerző bő életrajzával, irodalmi s könyvészeti kimerítő jegyzetekkel. Budapest, 1897. (Régi Magyar Könyvtár I. Ism. Keresztény Magvető 1889., Revue Critique 1898. 25. sz., Egyet. Philol. Közlöny 1900. Megjelent a Magyar Könyvtár 406. füzetében is, bevezetéssel ellátta és sajtó alá rendezte Barátosi Balogh Benedek. Bpest, 1905.)
Írt még költeményeket az Erdélyi Múzeumba (V. 1816), a Szépirodalmi Ajándékba (1821), a Hebebe (1823-1825. Dierniász, hősi költemény, 1826), a Koszorúba (1828), az Urániába (1829) és az Aglajába (1830-31), mind e költői műveket kiadta Heinrich G. az 5. számú munkában czikkei vannak a Tudományos Gyűjteményben (1823. IV. A tanítás talptételei). Levele: Nagy Mihály özvegyéhez Dézsfalvi Simon Judithoz, Bécs 1821. jan. 30. (Aranyosvidék 1893. 43. sz.)
Kéziratai a kolozsvári unitárius gymnasium tulajdonában vannak, miket a család ajándékozott oda.
Petrik Bibliogr.
Aranyos Vidék. 1894. 52. sz. (Költ.)
Figyelő I-III., VI., XIII. (Jakab Elek) XV.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem II.
Irodalomtörténeti Közlemények V., VII., X., XI. (Diernász), XV.
Keresztény Magvető 1897. (Kanyaró F.)
M. Könyvészet 1905.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 268. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.