Székely Julia (tasnádi), Jámbor Lajosné
óvónő, Sz. Gábor 1848-49. honvéd, később megyei hivatalnok és Koch Juliánna fia, szül. 1863. jan. 19. Polgárdiban (Fehérm.); tanult Várpalotán, Nagy-Vázsonyban és Tállyán; a polgári iskola négy osztályát magán úton végezte. 1879 őszén az orsz. kisdedóvóképző-intézetbe ingyenes bennlakó növendéknek vétetett fel és 1881-ben kitünő osztályzatú oklevelet nyert, mire ez év őszén az apatini iparos-egylet hívta meg óvóintézete vezetésére; másfélévig tartott működése alatt a teljesen német nyelvű intézetet magyarrá változtatta. Ezután mint házi tanítónő működött. 1884. jan. 1-től aug. 1-ig moóri óvónő volt. 1884. okt. 7. férjhez ment Jámbor Lajos kenyereparti (Hódmező-Vásárhelyi), irodalmilag is ismert ref. tanítóhoz.
Költeményeket, elbeszéléseket és rajzokat írt 1885 óta a Képes Családi Lapokba, a Családi Naptárba (1887), a Szarvasi Lapokba (1889), a M. Nők Lapjába (1891., 1893-94), a Békési Hírlapba (1892), a Téli Ujságba (1892-93) sat.
Munkája: A talált gyermek. Elbeszélés. Bpest. 1894. (Koszorú 6.).
Irói neve: J-né Székely Lilla.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és Domby Lajos szives közlése.