Székely Jánosné (Incze Sarolta)
Incze Dániel ref. theologiai tanár és Takács Borbála leánya, szül. 1844-ben Nagy-Enyeden; tanult Kolozsvárt, hova 1848. szüleivel költözött; gyakran megfordult a gróf Mikó Imre házánál, mely előkelő kör nagy befolyással volt kiműveltetésére; ekkor ismerkedett meg báró Bánffy Dezsővel is, ki később irodalmi Maecenása volt. Midőn 1857. atyja meghalt, (anyja még 1847. halt el), anyai nagybátyja Takáts János, későbbi miniszteri tanácsos, vette gondozása alá. 1866. férjhez ment Székely János kézdi-vásárhelyi ref. paphoz. Midőn Takáts János egy hivatalos kőrútja alkalmával meglátogatta, férje betegen feküdt és később meghalt; ekkor buzdította, hogy irodalmi működésben találja vígasztalását és tartsa fenn férje nevét; a mit aztán követett is.
Írt beszélyeket a Nemerébe (70-es években), a Kézdi-Vásárhely és Vidékébe (1879), a Székelyföldbe (1888. Aphrodite álnévvel beszély, tárczák és ford. költemény), a M. Háziasszonyba (1889. apróbb czikkek).
Munkái:
1. Harcz önmagunk ellen. Kédzi-Vásárhely, 1890.
2. Eszme világ. U. ott, 1896. (Beszélyek, melyhez az ajánló előszót b. Bánffy Dezső írta).
Egy királyné végzete cz. tört. színművet 1880-ban Kézdi-Vásárhelyen Sztupa György színtársulata előadta.
Dombi Lajos szives közlése önéletrajzi adatok alapján.