jog- és államtudományi doktor, kir. koronaügyész, szül. 1842. márcz. 11. Szombathelyt (Vasm.); középiskoláit ugyanott, jogi tanulmányait Pesten végezte és 1865. aug. 14. a pesti kir. táblánál joggyakornoki állásba lépett. 1866. a jog- és államtudományok doktorává avatták fel; 1870. köz- és 1871. váltóügyvédi oklevelet nyert. 1867. az igazságügyi miniszterium szervezése alkalmával ugyanoda segédfogalmazóvá, ugyanazon évben fogalmazóvá, 1871. titkárrá s decz. főügyészi helyettessé neveztetett ki, mely minőségben 18 éven túl szolgált. 1890. márcz. 4. a kir. kuriához bíróvá hivatott meg, hol az elnök 1891. máj. a sajtóügyek előadásával, 1892. márcz. pedig a kir. ítélőtáblai döntvények ellenőrzésével és esetről esetre az ily ellentétes döntvények kiegyenlítése végett alkotandó kuriai döntvények előadásával bízta meg. 1876. a IX. nemzetközi statisztikai kongresszus II. szakosztályának titkára volt; 1876-tól kezdve az ügyvédvizsgáló bizottságnak tagja és jelenleg másodelnöke. 1889-től kültagja a budapesti egyetem jogi karánál fennálló jogtudományi államvizsgálati bizottságnak is; ugyanez évtől tagja a m. jogász-egyesület igazgatóválasztmányának. 1890. készítette el az 1890. XLIII. t.-cz.-nek s az erre vonatkozó miniszteri rendeleteknek tervezetét. 1890. neveztetett ki az orsz. statisztikai tanács tagjává. Tevékeny részt vett a budapesti rabselyző egyesületnek 1875. történt megalakításában és szervezésében, valamint a kőbányai menedékház felállításában és ügyeinek intézésében. E jótékony egyesületnek évtizedeken túl igazgatója és ügyvezető alelnöke, 1890. tiszteletbeli elnöke volt; 1896-tól pedig az elnöki tisztet viseli. A budapesti unitárius egyház megalapításában szintén munkás részt vett és jelenleg az egyház egyik gondnoka, valamint az országos főtanácsnak tagja. 1897. nov. 1-től 1899 végéig a m. kir. igazságügyi miniszteriumban működött, mint a büntető kodificationális bizottság elnöke. E minőségében vezette a büntető perrendtartás életbeléptetésének nagy munkáját, résztvett a büntető törvénykönyvek novellájának előkészítésében, előkészítette a büntető perrendtartás alapján életbeléptetendő új fogházrendtartást és az elítéltek nyilván tartására szolgáló bűnlajstrom (casier judiciaire) szabályzatát. 1900. febr. 7. kinevezték budapesti kir. főügyészszé és a Lipót-rend középkeresztjét kapta. 1902. jún. 28. koronaügyész lett.
Irodalmi működése még gymnasiumi tanuló korában kezdődött (szerk. a Bimbófüzért); miniszteriumi és főügyészi szolgálata folyamán a Pesti Naplóban és a M. Igazságügyben (1874-75.) jelentek meg leggyakrabban polemikus természetű és ezért névtelenül közlött dolgozatai.
Munkái:
1. A budapesti és marosvásárhelyi kir. főügyészeknek a főfelügyeletük alá tartozó fogházak 1872-86. állapotáról szóló Jelentése. Bpest, 1887. (Névtelenül).
2. A magyar büntetőtörvénykönyv büntetései és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei. U. ott, 1889. (M. Jogászegyleti Értekezések 44., 48.).
3. Büntetési és börtönrendszerünk reformja. U. ott, 1891. (M. Jogászegyleti Értekezések 61. Többekkel együtt).
Pallas Nagy Lexikona XV. 517., XVIII. 627. és Pótlékkötet II. 1904. 653. l.
Vasvármegye Bpest, (Magyarország Vármegyéi).
Vasárnapi Ujság 1902. 45. sz. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.