jogi doktor, hirlapíró, szül. 1868. okt. 16. Miskolczon, de korán Budapestre került, hol gymnasiumi és egyetemi tanulmányait végezte. Már VI. oszt. gymnasista korában Csendes Órák cz. szépirodalmi hetilapot adott ki, mely néhány hónap mulva megszünt. A tartalékos tiszti vizsga letétele után mint harmadéves jogász Párisba ment, a hol két évig mint a Pesti napló és a Fővárosi Lapok tudósítója működött és egyben a Sorbonne egyetemen, valamint a jogi fakultáson politikai, bölcseleti, jogi és irodalmi előadásokat hallgatott. Budapestre visszaérkezve az irodalommal foglalkozott és egy évvel később Sforza Ferencz cz. 5 felv. verses tragédiáját a Karácsonyi-féle pályázaton az Akadémia dicsérettel említette. Ezután ifj. Ábrányi Kornél a Pesti Naplóhoz hívta meg belmunkatársnak, hol főképen irodalmi és művészeti czikkeket írt; később, a memorandum idején, az oláh kérdésről közzé tett czikkei keltettek figyelmet. Hetekig volt tanulmányúton Erdélyben, hogy az oláh viszonyokat tanulmányozza. A nagyszebeni Tribuna heves támadást intézett ellene, melynek következtében Sz. a czikk íróját, Augusztini Gusztávot párbajra hívta, melyben Augusztini súlyosan megsebesült. 1894-ben a Szabad Szó fel. szerkesztője lett. 1896. a budapesti függetlenségi és 48-as Kossuth-kör társelnöknek választotta. Ez évben kilépett a Szabad Szó szerkesztőségéből és Függetlenség cz. politikai napilapot indított meg.
Czikkeket írt a Fővárosi Lapokba (1888. 296., 1889. 47., 1891. 274., 324. sat. sz., 1892. 66., 293. sz.), az Otthonba (1895. II.; ezen folyóiratban jelent meg: Konffheim hadnagy úr cz. regénye).
Munkái:
1. A párisi életből. Beszélyek és vázlatok. Bpest, 1890. (Ism. Budapesti Szemle).
2. Divatos hazugságok. Regény. U. ott, 1892. Két kötet.
Szerkesztette a Függetlenségi Albumot. Bpest, 1897.
Függetlenségi Album. Bpest, 1897. 15., 22. l. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.