népiskolai főtanító, szül. 1862. aug. 27. Kis-Baramban (Sopronm), jómódú földbirtokos szülőktől; a soproni róm. kath. tanítóképzőt végezte. Czinkfalván nyert alkalmazást, innét Mosony-Ujfalura, majd Köpcsénybe, Fülesre, Lakfalvára ment kántortanítónak. Itt írta a horvát kántortanítók számára a «Czokvenejacke» cz. kántorkönyvet és a «Zdravlje» (Egészség) cz. könyvet horvát iskolák számára. Községében helyi dalárdát létesített. Mint méh- és selyemtenyésztő többször jutalomban részesült. A magyarosításnak nagy barátja. 1888 óta Német-Peresztegen (Sopronm.) főtanító.
Nevelési czikkeket írt a szaklapokba.
Munkái:
1. Fejtessék ki, mily elméleti és gyakorlati eljárással lehet a gyermekeket rászoktatni, hogy a szentegyházba nagy készséggel és örömmel járjanak, s ott magukat ájtatosan és kifogástalanul viseljék? Feladott tételre díjnyertes pályamű. Sopron, 1896.
2. A népiskolások egyesített tankönyve. Az egy tanító vezetése alatt álló III-VI. osztályok számára. U. ott, 1897.
Vaday József Tanítók Albuma. B.-Csaba, 1896. Fénynyom. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.