kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, a m. tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1778. júl. 5. Sárospatakon (Zemplénm.); iskoláit Sátoralja-Újhelyben és Nagy-Károlyban végezte, 1796. a kegyes tanítórendbe lépett; a bölcseletet Váczon, a hittudományt Nyitrán tanulta s miután a latin nyelvtani (grammatikai) osztályokban Podolinban és Váczon négy, a szónoklati és költészetiekben Kalocsán és Szegeden három évig tanárkodott, 1807-ben szerzete által a német-újhelyi hadi akadémiába küldetett, hol majd huszonhat évig tanítóskodott; tanította a magyar nyelvet s mint helyettes, külön időkben hol a vallástant, a franczia nyelvet, hol a német nyelvet olaszul adta elő, és ezek mellett a könyvtári hivatalt huszonkét évig viselte. A katonai nevelés alapelveit tárgyazó, 1817-ben írt, német munkája János főherczeg által méltatással fogadtatott, a ki annak elveit a helybeli kormányzóság által az intézet előljáróinak és tanítóinak zsinórmértékül szabta elé. 1826-ban az akadémia újraalakítása alkalmával a katonák erkölcsi és tudományos kimíveltetéséről írt tervét tette a helybeli kormányzóság a megújított nevelési rendszer alapjául; végre 1831 előtt kevéssel, János főherczeg felszólítására, nyújtott be e tárgyban egy rövidebb emlékiratot, melyben hosszas tapasztalásainak eredményét állította össze és melyből hat évvel utóbb több adatok felvétettek az ekkor behozott legújabb tanrendszerbe. 1818-ban két hónapig utazott Felső-Ausztriában és Bajorországban, 1823. háromig Olaszországban, 1825. pedig a cseh és szász földet látogatta meg. A hallása és látása elgyengülése kényszerítette 1832. okt. 22. nyugalomba lépni s hazájába visszatérni. Pesten telepedett le és főnöke által a kormánysegédi ranggal tiszteltetett meg. 1840. szept. 5. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta. Élte utolsó hét-nyolcz évében szemeinek folytonos gyengülése határt szabott munkásságának, mely már csak szerzete ügyeire szorítkozott, melynek kormánytanácsosa volt. Meghalt 1852. márcz. 6. Pesten. A m. tud. Akadémiában azon év márcz. 22. Toldy Ferencz tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1839. VI. Az anyanyelv iskolákbani tanításának szükséges volta, s annak oly tanmódja, mikép a növendék gondolkodni és beszélni tanuljon); a Tudom. Tárban (1842. A történelem életérdekű nyomóssága s tanmódja); a Nemzeti Ujságban (1843. Igénytelen szózat a tudományok élő nyelvünköni taníttatása és a német nyelvtannak iskoláinkbani behozatása ügyében).
Munkái:
1. Elemi magyar nyelvtan. Gyakorlatilag előadva. Pest, 1840. (2. átnézett kiadás. U. ott, 1845).
2. A nevelés és oktatástan vázlata az elemi tanítók használatára. 1. kötet. Sajátlagos nevelés- s általános oktatástan és tanmód. U. ott, 1845. (A II. kötet kéziratban maradt).
Akadémiai Értesítő 1852. 153. l. és Toldy Ferencz összegyűjtött munkái V. 290. l.
Jelenkor, Encyclopaedia 48. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 538. l.
M. tud. Akadémiai Almanach 1863. 273. l.
Kiss Áron, Nevelés Története 224. l. és M. Népiskolai Tanítás Története 170., 207., 224., 304. l.
Verédy, Paedagogiai Encyclopaedia 822. l.
Petrik, Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XV. 490. l.
Akadémiai Értesítő 1906. 614., 615. l. és gyászjelentés.