róm. kath. plébános, szül. 1823. ápr. 21. Puszta-Szántón (Nógrádm.), hol atyja szolgabiró volt. A bölcseleti évek után jogot végzett és a megyei életre számta magát. Patvarista, majd megyei
esküdt lett. Mikor éppen szolgabirónak választották meg, akkor választotta a papi pályát; a theologiát a pesti egyetemen végezte, Bémer báró püspök maga mellé vette. Részt vett a magyar ujjászületés küzdelmeinek legelső mozgalmaiban a pozsonyi diétákon, mint szemtanú. Majd káplánkodott Csabán, V.-Olasziban és Debreczenben. 1855. furtai, 1869. tenkei, 1873. új-kígyósi plébános lett. Közben esperes is volt. 1891. tiszteletbeli kanonokká neveztetett ki. 1898. aranymiséje alkalmából a vaskorona-rend III. osztályával tűntette ki a király. Meghalt 1908. jan. Nagy-Bajomban.
Mint pesti növendékpap 1846-47. költeményeket írt a Munkálatokba.
Munkája: Egyházi beszéd, melyet az újkígyósi temetőben épült sírbolti kápolna és keresztút ünnepélyes fölszentelésekor mondott jún. 3. 1869. Pest, 1869.
Petrik Könyvészete.
Magyar Sion 1892. 391. l.
Magyar Állam 1908. 19. sz.