Széchenyi István (sárvári- és felsővidéki gróf)
a «legnagyobb magyar», a M. Tudom. Akadémia alapítója és elnöke, 1848. m. kir. miniszter, Sz. Ferencz gróf a M. N. Múzeum alapítója és Festetich Juliánna grófnő fia, szül. 1791. szept. 21. a bécsi Augartenben (hol anyja betegeskedése miatt tartózkodott). Sz. szüleinek házánál magyar szellemű nevelésben részesült, «vele szülei, írja Toldy, kiskorától fogva csak magyarul beszéltek, a nevelést Liebenberg (Lunkányi) János magántanító vállalta magára. Mellette egyes tantárgyakat külön szakférfiak tanítottak; így Révay Miklós tanította az architekturát, egy Poupar nevű házi káplán az olasz és franczia nyelvből adott órákat; a vizsgákat évenkint egy nyilvános iskolában kitünően állotta ki. Midőn az 1808. országgyűlés 25,000 ujonczot szavazott meg és elrendelte a nemzeti fölkelést, Sz. atyja úgy töltötte be a törvényt, hogy mind a három fiát a csatatérre küldte. Az ifjú gróf 1809. ápr. 7. már főhadnagy lett a würtembergi huszárezredben s az ezred pénztárának kezelését is reá bízták. A győri híres csata után (jún. 14.), személyes bátorságának kitűnő jelét adta, midőn a Dunán egy csónakon végigevezve, az ellenséges franczia csapatok kikerülésével fölkereste Chasteler altábornagyot, értesítette őt a Meskó tábornok hadteste hollétéről s ezáltal lehetővé tette a két egymástól elszakított hadtest egyesülését (júl. 19.). E közben a hadi szolgálattól üresen maradt idejét tereprajzok és felvételek készítésére s általában a maga továbbképzésére használta föl. A fölkelő sereg hazabocsátása után ő tovább is a hadseregnél maradt, előbb a Lichtenstein-huszároknál, azután egy dsidás ezrednél. Hadosztálya egy ideig Világoson, 1811. Morva- és Csehországban állomásozott. 1813 nyarán, már mint kapitány, a lipcsei csatát megelőzőleg oly hősi tettet hajtott végre, melynek világraszóló fontossága volt. 1813. okt. 16. és 17. közt Schwarzenberg herczeg Blücher porosz tábornagyhoz küldte, hogy 18-ra az ütközetre meghívja. Sz. az ellenséges vonalon keresztül csakugyan eljutott Blücher táborába; még Bernadottét is felszólította a csatlakozásra. Kitünő hadi szolgálata elismeréseül az első osztályú kapitányi rangot s az orosz Wladimir-rendet kapta. A lipcsei csata után 1814. ápr. 1. Párisba ment, máj. már Olaszországban volt és 1815. máj. 1. a tolentói lovassági ütközetben tűntette ki magát. Ez alkalomból szintén több érdemrendet kapott. Ezután a Hessen-Homburg huszárezredhez helyeztette át magát és itt szolgált 1826. febr. 15-ig, mikor a katonai szolgálatból kilépett. Katonáskodása idejét ismereteinek fejlesztésére is felhasználta: nagyobb utazásokat tett. 1815. szept. ismét Francziaországban volt, innét Angolországba ment, 1817. máj. Olaszországban, majd Görögországban s a Boszporuson, Kis-Ázsia partjain, az Archipelaguson utazott, az olasz költészetet, a görög irodalmat és művészetet tanulmányozva. Hazatérve Magyarország és Erdély nevezetesebb városait kereste föl és utazása alatt több életre szóló ismeretséget és barátságot kötött. Ekkor látogatta meg felsőbüki Nagy Pált s Wesselényi Miklós bárót is (1819. aug. 1.). Utazásainak hatása élénken éreztette vele a magyar nemzet szellemi s anyagi hátramaradottságát és felkeltette benne a vágyát a külföldön látott és nálunk ismeretlen üdvös intézmények meghonosítására. Első ily irányú terve a lóverseny behozatala volt; 1822. jan. 31. I. Ferencz királyhoz írásban is benyújtotta javaslatát. A lóverseny-egyesület védőjéül a nádort is megnyerte. 1822. márcz. 1-től szept. 26. báró Wesselényi Miklóssal tett külföldi tanulmányútat, hogy a gazdasági s különösen a lótenyésztési viszonyokat tanulmányozzák. München, Stuttgart, Páris és London (máj. 15.) voltak utazásuk czélja. Figyelmüket mindenre kiterjesztették, a minek tanulmányozását Magyarország tervbe vett reformálásához hasznosnak találtak. Hosszabb pihenés után, melyet gazdaságának rendezése, a lóverseny ügyének sürgetése, eszméi érdekében a hazában több ízben tett kirándulás szakasztott félbe, 1825. máj. 10. a X. Károly koronázási ünnepélyére küldött Eszterházy Pál herczeg társaságában ismét Párisba utazott. Ez útjában különösen a XIV. Lajos által épített Canal du Midi ragadta meg figyelmét és kelté föl benne a Tisza-szabályozás gondolatát. Dél-Francziaországban és Olaszországban, hol ez alkalommal Nizzát, Torinot, Milánót, Velenczét és Triesztet érintette, a selyemtenyésztésről gyűjtött adatokat és azután sietett haza az országgyűlésre. Most ez országgyűlésen a követek nov. 2. és 3. a kerületi ülésben ismét fölvetették egy magyar tudományos Akadémia felállításának eszméjét. Már az első gyűlésben Máriássy sárosmegyei követ szóvá tette ennek szükséges voltát, de különösen gyújtó hatása volt másnap a felső-büki Nagy Pál beszédének, melyben hevesen kikelt azon elkorcsosodó főurak ellen, a kik elhanyagolják nemzetiségünk és nyelvünk érdekeit. A közlelkesedésben, melyet a beszéd keltett, Sz. a hallgatóság közül a követek asztalához lépve, engedélyt kért a szólásra s ezt megnyerve, «a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent czéljára» felajánlotta minden jószágának egy évi jövedelmét, melyet 60,000 forintban állapított meg. Leirhatatlan örömmel és meghatottsággal fogadták e kijelentését s utána egymásután keltek föl és tették meg ajánlataikat Vay Ábrahám (8000 frttal), Andrássy György gróf (10,000 frt), Károlyi György gróf (10,000 frt), és még többen; nov. 8. a négy első alapító a nádorhoz s az alsó és felső táblához már írásban is benyújtotta ajánlatát, nov. 21. pedig az alakítandó tudós társaság tervének alaprajzát. A nádor bizottságot nevezett ki az alaprajz tárgyalására s ebben Sz. is tevékeny részt vett. A bizottság munkálatai 1827. aug. 18. a királyi szentesítést is megnyerték (1825-27-iki XI. t.-cz.). Míg az országgyűlés tartott (nov. 10.), időt szakított arra is, hogy Metternich miniszternél, a kivel családi összeköttetésben is volt, látogatást tegyen; e látogatás után, mely alatt beszélgetésül a magyar politika, különösen az országgyűlésen tárgyalt kérdések körül forgott (decz. 15.), felszólítására írásban is beadta hozzá emlékiratát (Meine Beichte), melyben ezekre vonatkozó nézeteit kifejtette. Metternich erre jegyzeteket tett, rosszalását fejezte ki Sz. politikai álláspontja fölött s figyelmeztette, hogy nagyon messzire megy, megrontja az ifjuságot sat. Sz.-t mindez nem tartotta vissza, hogy az országgyűlésen ezután is többször fel ne szólaljon, valahányszor a magyar nyelv, a szabadság, vallási türelem sat. került szóba, mindannyiszor szabadelvű szellemben; nem riasztá vissza ettől az elnöklő nádor rendreutasítása sem; sőt, hogy nézetei szabad kifejezésében katonai rangja se akadályozza, 1826. febr. 15. tizenhat évi szolgálat után erről is lemondott. Ez időre esik Sz. másik alkotása a Nemzeti kaszinó, melyet a politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatása és az összetartás erősítése czéljából alapított. Az első tagokat ő gyűjtötte, részt vett az alapszabályok kidolgozásában s 1830. Metternichet is megnyerte tagnak. 1827. jún. 10. tartá Pesten az egyesület alakuló gyűlését 150 taggal. Munkáiban a lótenyésztést, Buda-Pest egyesítését, a színügyet szintén melegen felkarolta. Rég ápolt vágya volt, hogy megnyissa a Dunát a kereskedelemnek egész a Fekete-tengerig. 1830. jún. 24. indult kíséretével saját hajóján szemleútra, hogy a Duna folyását tanulmányozza; ez út Pesttől Konstantinápolyig terjedt. Útközben Dujuhderéből tudósította József főherczeg nádort megtett útjának czéljáról s felajánlotta szolgálatait egy a Duna végig hajózhatóvá tételére vonatkozó javaslat előterjesztésére. 1833. jún. 20. kapta erre vonatkozólag a nádor megbízását s ettől kezdve mint kir. biztos tíz évig vezette a munkálatokat. Ez év júl. 8. indult el újra s 29. kezdte meg Orsován a sziklarepesztést;1834. már egy Argo nevű hajóval átkelhettek. Közben (1833. szept. 3.) egy gőzhajóval, mely a Tiszán az első volt, Szegedre is elrándult, hol nagy lelkesedéssel fogadták. A gőzhajózás ügye is állandóan foglalkoztatta. A Dunagőzhajózási társulat ügyét nálunk ő karolta fel; az ő buzgólkodása hozta létre a balatoni gőzhajózást is, mely 1846. szept. 21. az első gőzhajóval megindult. 1836-39-ben további tevékenysége a Dunaszabályozás, a lánczhíd és lóverseny ügye között oszlott meg. Sz. állandóan aggódó figyelemmel kísérte Kossuth politikai szereplését, melytől saját alkotásai fenmaradását féltette. Minél inkább nőtt Kossuth népszerűsége, annál inkább nőt Sz. aggodalma. E czélból írta «szíve véréből» Kelet Népe cz. munkáját. Két pártra szakadt e kérdésben a nemzet is s a kisebb párt tartott Sz.-vel. Népszerűségének folytonos csökkenése sm tartotta vissza, hogy írásban és szóval az országgyűlésen, vármegyei gyűléseken és a hol alkalma nyílt rá, ismételten ne hangoztassa tiltakozó szavát Kossuth iránya ellen. Politikai működése mellett tovább folytatta közgazdasági újításait. Az állattenyésztés fejlesztésére alakította 1830. jún. 11. az Állattenyésztő társaságot, melynek elnöki tisztét is elvállalta s 1835. jún. 6. és 8. még szélesebb alapokra fektette, ekkor változtatta nevét is Magyar országos gazdasági Egyesületté. (1835-ben Biharmegye életnagyságú arczképét festette meg, Alsó-Fehérmegye pedig aranytollal tisztelte meg). 1840. mozgalmat indított, beutazva az országot, a szederfatenyésztés és selyemtermelés érdekében, a soproni szederegyesületnek elnökségét is elvállalta. 1842. aug. 24. megérte azt az örömöt, hogy a lánczhíd alapkövét a nádor és az országgyűlés követei jelenlétében letették. A lánczhíd érdekében Andrássy György gróffal utazott Angolországban; ezen utazásáról jelentését nyomtatásban is kiadta. A Tiszaszabályozást, ezen kedvencz tervét is megvalósította. 1845. aug. 16. a m. kir. helytartó-tanács kebelében felállított közlekedésügyi osztály élére állíttatott és a munkálatokat azonnal megkezdte. A márcziusi napok váratlan eseményei, a magyar független felelős miniszterium megalakulása reményt ébresztettek benne nemzeti önállóságunk megmaradásáról s Battyhányi Lajos gróf miniszterelnök felszólítására 1848 márcz. 23. elvállalta a közlekedésügy és közmunka tárczáját s a miniszterium Eötvössel őt küldte ki, hogy az Innsbruckba költözött udvart Pestre meghívja. A meghasonlás, mely közte és Kossuth között volt, a kabinetbe lépés után sem simult el, s most közelebbről nézve még sötétebb színben látta a Kossuth politikájától fenyegető veszélyt, mely mindinkább a dinasztiával való szakadás felé vezetett. A minisztertanácsban és a képviselőházban is (aug. 19.) hasztalanul szólalt fel ellene. A honfiúi bánat, a folytonos tépelődés a haza sorsán megtörték szellemi erejét. Képzeletében látta a forradalmat, vérben a hazát; az égre lángbetűkkel látta felírva Kossuth nevét. Orvosa Balogh Pál szept. 5. Döblingbe a Goergen gyógyintézetébe vitte. Itt volt évekig eltemetve, híven ápolva szeretett nejétől (Seilern Crescence grófnő, Zichy Károly gróf özvegyétől, kivel 1836. febr. 4. kelt egybe), a ki Bécsbe tette át lakását s folyton érintkezett vele és környezetével. Lassankint állapota annyira javult, hogy nejével levelezett, honfitársaival, a kik gyakran látogatták, politikáról is társaloghatott s gazdasági ügyeit is maga vezethette. Később az irodalomhoz is visszatért, átjavította a Pesti por és sár s Hunnia cz. munkáit, hogy Török János azokat közzé tehesse. Uj munkához is kezdett: itt írta Önismeret cz. művét, melybe megfigyeléseit, eszméit a gyermeki tehetség fejlesztéséről, a testi nevelés fontosságáról és egyéb paedagogiai kérdésekről összefoglalta. Az 50-es évek végén látogatói, az absolut kormány rendszerének támadására mindinkább hajlandók és készek, Sz. tanácsát kérték ki; ez pedig az ily irányú művek kibocsátásáról is gondoskodott. Ilyenek voltak: Hollán Ernő, Zur ungarischen Frage, Kecskeméthy Aurel, Die Lebensfrage Oesterreichs sat. munkák. De titokban maga is dolgozott egy ilyen munkán: Ein Blick cz. munkája (1859), melyet a Rückblick 1857-ben névtelenül megjelent mű hívott életre, mely Bach miniszter kormányrendszerét akarta igazolni s a közhangulatot félrevezetni; a közvélemény is Bachot tartotta a mű szerzőjének. Ez indította Sz.-t, hogy írjon annak «lerántására». A «sárga könyv», mely így jött létre, a lángész és szenvedély e páratlan alkotása, az élcz, a maró gúny segélyével kiméletlenül pelengérre állította és nevetségessé tette a gyűlölt miniszter politikáját és személyét. E munkája, mely Rónay Jáczint közvetítésével Londonban jelent meg, egyik legfőbb oka lett a Bach-rendszer bukásának, de egyszersmind oka Sz. tragikus halálának. A bécsi rendőrség 1860. márcz. 3. házkutatást tartott nála s elkobozta iratait és tudtára adták, hogy a tébolyház megszűnt rá nézve azilum lenni. A félelem, hogy erőszakkal elviszik, vagy megölik, egy régi jó barátjának Jósika Sámuel bárónak váratlan halála, az újra elborult politikai kilátás izgatottságát rendkívül növelték és egy végzetes pillanatban ( 1860. ápr. 7-8. között éjjelen ) önmaga ellen fordítá a fegyvert. Halálának hírét a nemzet általános megdöbbenéssel fogadta s őszinte részvéttel kísérte sírjába. A m. tud. Akadémia külön gyászünnepet tartott emlékére, melyen Eötvös József báró tartott emlékbeszédet, Szász Károly és Arany János ódáikat olvasták fel. A nemzet Budapesten szobrot állított emlékére, mely az Akadémia előtt, József főherczeg jelenlétében, 1880 máj. 23. lepleztetett le. Sopron városa is követte a példát (Mátrai Lajos műve, mely 1897. máj. 23. lepleztetett le). Az Akadémia mellszobrát is készíttette el 1861. Izsó Miklós által és bronz-emléktáblával örökítette meg az 1825. nov. 2. jelenetet és újabban elhatározta emlékének időnkint megülését, összes művei kiadását, ereklyemúzeum berendezését (1902. Megnyittatott 1905), A budapesti Nemzeti Kaszinó is rendez évenként Széchényi lakomát. Csokonyán (Somogym.) 1906-ban állították fel emlékszobrát.
Munkái:
1. Sz. első nyomtatott könyve: Egy a róka- és szarvasvadászatra vonatkozó német füzet, mely Sopronban, czím nélkül és névtelenül 1823. decz. jelent meg. Hozzá fűzve 5 melléklet, a többi között a falkáról. (Vasárnapi Ujság 1906. 6. sz. Viszota Gyula).
2. Lovakrul. Pest, 1828. (Ism. Orosz József, Gróf Sz. I. mint író. Pozsony, 1832. 351-386. l. Németül: ford. Voidisek József. U. ott, 1830. Dánul: Kopenhága, 1833).
3. Pesti lóversenykönyv 1828. és 1829-re. Irta a lóversenyzés választottsága nevében Sz. I. és Döbrentei Gábor. Pest.
4. A casino részeseinek névsora A. B. C. rendben s annak alapjai. 1829. U. ott. (Döbrentei Gáborral együtt kiadták).
5. Hitel. Pest, 1830. (3. kiadás 1830., 4. k. 1832. U. ott, Jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta dr. Gyulai Ágost. Bpest, 1901. M. Könyvtár 238-239. Németül: ford. Paziazi Mihály. 1830. és Vojdisek József. Leipzig, 1830., 2. kiadás 1830. U. ott.).
6. Világ vagyis felvilágosító töredékek némi hiba s előítélet eligazítására. Pest, 1830. (Németül: ford. Paziazi Mihály. U. ott, 1832).
7. Kedves jobbágyim! (Költ Czenken júl. 24. 1831. Tanácsadás a cholerával szemben való védekezésre).
8. Magyar játékszinrűl. U. ott, 1832.
9. Gr. Andrássy Györgynek és gr. Széchényi Istvánnak a budapesti lánczhíd-egyesülethez irányított Jelentése, midőn külföldről visszatérének. Pozsony, 1833. (Németül: ford. Paziazi M. U. ott, 1833).
10. Stadium. Irta... 1831. Kiadta Z**** 1833-ban I. rész. Lipcse, 1833. (A II. rész nem jelent meg).
11. Ueber die Donaudampfschiffahrt. Aus dem Ungarischen von M. v. Paziazi. Ofen, 1836. (Magyarul a Társalkodóban 1834-36).
12. Néhány szó a lóverseny körül- Pest, 1838. (Németül: ford. Klein Hermann. Buda, 1839).
13. A selyemrül. Pest, 1840. (A Társalkodó új lenyomata. Függelékkel hozzá: Simon Nep. Jánostól: A selyemrül. Sopron, 1840).
14. A Kelet népe. Pest, 1841. (2. kiadás. Pozsony, 1841. Ism. Athenaeum).
15. A magyar Academia körül. Pest, 1842. (Sz. akademiai másodelnöknek az 1842. nov. 27. ünnepélyes közülést megnyitó beszéde; újra kiadta Szász Károly, Gr. Sz. I. és az Akadémia megalapítása cz. művében. Németül: ford. és jegyzetekkel kísérte Sincerus. Lipcse, 1843).
16. Üdvlelde. Dessewffy Aurel gróf hátrahagyott némi irománytöredékivel: Magyar nyelv és ellenzői. Pest, 1843.
17. A Jelenkorban megjelent Adó és két garas. Buda, 1844.
18. Magyarország kiváltságos lakósihoz. Hely n., 1844. (Két füzet. Az I. füzet végén: «Irtam Cenken, 1844. ápr. 13.», a másodikon: Pest. 1844. júl. 6).
19. Balatoni gőzhajózás Pest, 1846.
20. Eszmetöredékek. Különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg. Pest, 1846.
21. Politikai programmtöredékek. U. ott, 1847. (Németül: megjegyzésekkel ford. egy ellenzéki által. Lipcse, 1847).
22. Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül. Pozsony, 1848. Egy vasuthálózati képpel.
23. Véleményes jelentés a Tisza-szabályozási ügy fejlődésérül. U. ott, 1848.
24. Hunnia, írta 1835. U. ott, 1858. (Töredékek Gr. Sz. I. kiadtalan irataiból. Török János. I. kötet. A II. kötetet, mely a Pesti por és sár cz. munkát foglalja magában 1864. és 1866. adta ki; toldalékja: A Buda-Pesti lánczhíd és a helytartósági közlekedési osztály genesise. 2. kiadás 2. rész egy kötetben. Pest, 1872).
25. Ein Blick auf den anonymen Rückblick welcher für einen vertrauten Kreis in verhältnissmässig wenigen Exemplaren im Monate Oktober 1857 in Wien erschien. Von einem Ungarn. London, 1859. (3. kiadás. London és Edinburg, 1861. Magyarul: közli K. Papp Miklós. Kolozsvár, 1870. Három kötet).
26. Gróf Széchenyi István versei anyjához, gr. Festetics Juliánához. Megelőzi Sz. nekrologja Toldy Ferencz által. U. ott, 1860.
27. Gróf Sz. I. végrendeletének főpontjai. Jegyzetekkel közrebocsátja Török János. U. ott, 1860.
28. Töredék kiadatlan irataiból. U. ott, 1860.
29. Magyarország sarkalatos törvényei és államjogi fejlődése 1848-ig. Kiadta Török János. Pest, 1864. (Sz. I. hagyományaiból).
30. Gr. Sz. I. politikai iskolája saját műveiből összeállítva. U. ott, 1863-64. Két kötet. (E kivonatokat Török János készítette. 2. kiadás. Gr. Sz. I. munkái korszerű kivonatban. U. ott, 1871.).
31. Önismeret. (Döblingi kézirataiból). Bpest, 1875.
32. Gr. Sz. I. naplóiból. (Eszmék, adatok, adomák. Összeállította Zichy Antal. U. ott, 1880.
33. Peregrinus, Magyarország ujjászületése. (Vezéreszmék Sz. I. gr. műveiből). U. ott, 1887.
34. Széchényi István gróf munkái. Összegyűjti és kiadja a m. tud. Akadémia I-IX. U. ott, 1884-1896. (I. Naplói. Adalék a nagy hazafi jellemrajzához. Összeállította Zichy Antal 1884. II. Beszédei. Összegyűjtötte és jegyzetekkel kísérte Zichy A. 1887. III., IV., VI. Levelei. Összegyűjtötte, előszóval és jegyzetekkel ellátta Majláth Béla 1889-91. V. Külföldi utirajzai és följegyzései. Naplói nyomán összeállította Zichy Antal 1890. VII., VIII. Hírlapi czikkei. Összeállította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Zichy A. 1893-94. IX. Levelei szülőihez. Előszóval és jegyzetekkel ellátta Zichy A. 1896.).
35. Sz. I. gr. munkáiból. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Berzeviczy Albert. I. kötet. Hitel. Világ-Stádium. Útirajzok. U. ott, 1904. Aczélm. arczk. (Magyar Remekírók 16.). II. kötet. A kelet népe, Politikai programmtöredékek, Sz. beszédeiből. Egy pillantás a névtelen «Visszapillantás»-ra, Sz. aphorismák, Sz.-irodalom. U. ott, 1907. (M. Remekírók 17.).
36. Sz. I. gróf válogatott munkái. Bevezetéssel ellátta Beöthy Zsolt. U. ott, 1903. (Remekírók képes Könyvtára III. sorozat. Két kötet).
37. Sz. I. gróf munkái. II. sorozat. A M. tud. Akadémia megbízásából sajtó alá rendezte Szily Kálmán. I. kötet. 1. rész. Hitel. 2. rész. Világ. Bevezetésül Gyulai Pál: Gróf Széchenyi István mint író. Kautz Gyula: A »Hitel« és »Világ« méltatása. U. ott, 1904. arczk. II. sorozat. II. kötet. Stádium. A Kelet népe. Politikai programm-töredékek. Bevezetésül Viszota Gyula: A Kelet népe és Politikai programmtöredékek méltatása. U. ott, 1905.
38. Berzeviczy Albert, Gróf Széchenyi István. Toldalékul: Aphorismák. U. ott, 1907.
Levelei: Metternichhez 1825. Metternich jegyzeteivel (Az Ujság 1906. jún. 28); Wartensleben Károly grófhoz, Pozsony 1827. ápr. 18. (Budapesti Hírlap 1899. 55. sz.); Pfeffer Ignáczhoz, a Diana-fürdő tulajdonosához 1830. (Pester Lloyd 1905. okt. 24.); Frankenburghoz Zinkendorf, 1831. okt. 12. (Budapester Tageblatt 1890. 18. sz.); Temesvármegye rendeihez, midőn a megye táblabírájának neveztetett ki 1831. nov. 14. (Egyetértés 1895. 246. sz.); Farkas Sándorhoz, Orsova 1834. szept. 10. (Tört. és rég. Értesítő. Temesvár 1884); Collinhoz Koppenhágába, Pest, 1835. máj. 26. (Rajzolatok 1835. 44. sz.); Pest vármegyéhez, Pozsony, 1835. nov. 10. (Vasárnapi Ujság 1886. 36. sz.); Komárom város tanácsához, Pozsony 1835. nov. 17. (Komáromi Lapok 1889. 32. sz.); Bihar vármegye rendeihez és a bihari Casinohoz, Pest, 1836. jún. 19. (Rajzolatok 1836., 40. és 79. sz.); gr. Fáy Istvánhoz a nemzetiségi kérdésről, 1841. febr. 8. (Vasárnapi Ujság 1905. 53. sz.); levelei Vidos Józsefhez 1847-48. (Budapesti Hírlap 1886. 200. sz.); gróf Dietrichstein londoni nagy követhez, Pest, okt. 17. 1847. (M. Ujság 1898. 40. sz.); gróf Károlyi Györgyhez, Felső-Döbling No 163. (M. Sajtó 1864. 173. sz.); gróf Zichy Edmundhoz, Ober Döbling 1859. okt. 14. (Soproni Hírlap 1896. 217. sz.); levelezése a gödi árenda ügyében. (Történelmi Tár 1908. 365. l.).
Arczképei: festések: életnagyságú képei a m. tudom. Akadémia képes termében és az ország minden részében, megyék, városok tanácstermében, intézetekben, sőt különböző helyeken, így Pozsonyban Grünwild kávés megfestette életnagyságú arczképét Barabás által kávéháza számára a 60-as évek elején, melyet attól fogva Széchényi-kávéháznak nevezett el; rézmetszet: Einsle fest. és Claro F. B. metszése után 1827. (Rajzolatokban); kőnyomat: rajz. Sennefelder, nyomt. Schmid 1835. (a Rajzolatokban) sat. Szobrait, arczképeit és emlékérmeit részben fölsorolja Wurzbach idézett munkájában.
Orsz. Joseph. Graf St. Sz. als Schriftsteller 1832.
Csengery Antal, M. Szónokok és státus-férfiak. Pest, 1851. és Tanulmányai I. Pest, 1870.
Vasárnapi Ujság 1854. 27. sz. arczk., 1858., 1860., 1891., 1897., 1905. arczképekkel.
Újabbkori Ismeretek Tára VI. 267-276. l.
B. Kemény Zs., Kelet Népe. Pest, 1851. I. 31. l.
1860: Emlékezete (Gr. Teleki Domokos; Budapesti Szemle XI.), Arany János, Sz. I. gr. emlékezete; Guszmann Rudolf, Sz. a döblingi magántébolydában. Pest; Idők Tanúja 85-92. sz., Illésy Gy., Sz. Emlékezete. Debreczen; Mészáros Károly, Sz. életleírása. Debreczen. Szász Károly, Sz. emlékezete. Pest.
Kecskeméthy Aurél, Gr. Sz. I. utolsó évei és halála. Pest, 1866.
Lónyay Menyhért, Gr. Sz. I. és hátrahagyott iratai.
Falk Miksa, Sz. I. és kora. Pest, 1867. 2. kiadás. Bpest, 1875.
Zichy Antal, gr. Sz. I. mint pedagog. Bp. 1876.
A hon 1876. 137. sz. (Kéziratai).
Galgóczy K. Emlékkönyve I.
Tasner Géza, Sz. szellemi hagyatéka és T. Antal végrendelete. Bpest, 1876.
Szinnyei Könyvészete és Repertóriuma, Történelem I. II. Természettudományok I.
Figyelő I-XXVII. (Szerk. Abafi Lajos).
Szász Károly, Gróf Sz. I. és az Akadémia megalapítása. Bpest, 1880.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XLI. 251-289. l.
Hellebrant Repertoriumai az Egyet. Philol. Közlönyben.
Hazánk 1884-85.
Pulszky Ferencz, Ábránd és valóság. Bpest, 1883. II.
Kerékgyártó Árpád, gr. Sz. I. élete. Pozsony, 1884. (M. Helikon l. k. I. füzet és 21-24. füzet).
Márki Sándor, Gr. Sz. I. élete. Pozsony, 1884. (M. Helikon. I. k. 4. füzet.).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kovács Lajos, Gr. Sz. I. közéletének három utolsó éve. Bpest, 1890.
Grünwald Béla, Az uj Magyarország. Gr. Sz. I. Bpest, 1890. E mű alapeszméinek bírálata Zichy Antaltól, Értek. a nyelv- és széptud. kör. XV. 5. Psychiatria és politika. Bpest, 1890.
Sebestyén Jenő. Sz. I. gr. működése nemzetgazdasági szempontból. Bpest, 1892. (A bpesti keresk. Akadémia XXXV. Jelentése).
Gyulai Pál, Gr. Sz. I. mint iró. Bpest, 1892. (Olcsó Könyvtár 322).
Beöthy Zsolg, Sz. és a magyar költészet. Bpest, 1893.
Vécsey Tamás. Sz. és a magyar magánjog. Bpest. 1891.
Zichy Antal, Gróf Sz. I. életrajza. Bpest, 1896-98. Két kötet. (M. Tört. Életrajzok XII. XIII. évf.).
Gróf Széchényi Béla, Széchényi-gyász. Bpest, 1885. (Sz. I. gr. halálakor 1860. családjához intézett részvétnyilatkozatok).
Pallas Nagy Lexikona XV. 481-487. l. Dézsi Lajostól. (Bő repertóriummal).
A m. t. Akadémia Széchényi-Muzeuma 1892. máj. 1-én. Bpest, 1902. (Sz. I. munkái. Sz.-re vonatkozó munkák és hírlapi czikkek. Hírlapok és egylevelü nyomtatványok. Sz.-kéziratok. Kéziratok Sz.-ről. Képek és szobrok Sz.-ről. Képek és szobrok Sz. környezetéről. Emléktárgyak és tiszteletjelek. Jelentések Sz. haláláról és egyéb családi eseményekről).
Budapesti Szemle 1907. (Angyal Dávid).
Akademiai Értesítők és Almanachok.