ev. lelkész, szül. 1824. márcz. 26. Maglódon, hol atyja Sz. András lelkész volt; 1832. okt. 22. árvaságra jutott; keresztatyja antalóczi Petróczi Márton földbirtokos fogadta örökbe, s ennek házában Antalóczon (Ungm.), hol Teichengräber Lajos nevelő őt a német és latin nyelvben gyakorolta, egy évet töltött; azután Jolsvára küldték, hol a három algymnasiumi osztályt tót és latin nyelven, a IV. osztályt a magyar nyelv elsajátítása végett Sajó-Gömörben végezte. Ezután keresztatyja meghalt, nyomorral küzdő édes anyja Krizsek Katalin pedig nem segíthette; tehát minden anyagi segély nélkül ment Selmeczbányára, hol nagybátyja pártfogása mellett, az ottani főiskola anyagi és szellemi jótéteményeiben öt évig részesült. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Petőfi Sándorral. 1843. theologiára Pozsonyba ment és két év mulva a hitjelöltségi vizsgát letette. Szabad idejét mint hallgató az ország házában töltötte, a «védegylet»-nél mint díjnok dolgozott és a Lepke cz. szépirodalmi irott lapot szerkesztette. Külföldre nem mehetvén, elfogadta szülőhelyén a községi jegyzőséget és a jogtudományokban képezte magát. 1846. Kecskeméten tette le a jogi vizsgát. 1847. fölesküdött kir. táblai hites jegyzőnek. 1849-ben kinevezték Debreczenben a Közlöny cz. hivatalos lap javítójának, fogalmazói ranggal és díjjal, egyúttal belmunkatársa volt a kormány által kiadott Priatel ludu cz. tót lapnak. Ő nyomatta ki Kossuth lemondó okiratát s Görgey dictator proclamatióját, miután a nyomdai személyzet szétfutott. A világosi fegyverletétel után mint bujdosó Békés-Csabára vetődött, s Broszmann Dániel lelkész-esperes által meghivatott káplánnak, s 1850. szept. 26. felszenteltetvén, négy évig működött. 1853. meghívták Makóra első paptanítónak, hol meghonosította az első aczélharangokat Magyarországban. 1855. nov. 18. Nagylakon (Csanádm.) választatott meg lelkésznek és ott hivataloskodott 9 évig mint körlelkész, 9-ig mint jegyző és három hónapig mint helyettes esperes és öt évig mint gyámintézeti elnök. 1878-ban megválasztották országos képviselőnek és három évig képviselte a nagylaki választó-kerületet. Nagylakon 1873-ban takarékpénztárt létesített és ennek attól fogva elnöke volt. Meghalt 1895. jan. 1. Nagylakon.
Czikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1846. Kollár János egyházi beszédeit ismertette ifj. Maglódi álnév alatt); a Prot. Népkönyvtárban (1857. Lombok a reformatio történetéből; a miatt pörbe is fogatott az absolutismus közegei által; Egy álom, Peterdi a bölcs); a Korouhevben (az ág. hitv. ev. tót írók Pantheonja, tótul); a Margócsy József, Hazafiúi elmélkedések cz. művében (1870. Az evangeliumon alapuló alkotmány, egyházi beszéd); a Néptanítók könyvébe írt életrajzokat és a hazai népiskolák történetéhez adalékokat; a Tanodai Lapoktól kitűzött 5 darab aranyat az ő műve nyerte el: «Mutattassanak ki a néptanodák nyári látogatásának összes akadályai, s az eszközök, melyekkel azok elháríthatók?» az Aradi Közlönyben (1889. 72. sz. A szabadságharcz kormányának hivatalos lapja); szépirodalmi czikkeket is írt, a politika terén is működött; évekig a magyar hirlapoknak rendes tudósítója és munkatársa volt, legutóbb az Ellenőrnek.
Munkái:
1. Egyház és oskola. Vallásos és növelési zsebkönyv. Szarvas, 1853. (500. péld. nyom.)
2. A makai ág. h. ev. fiók gyülekezetnek anyaegyházzá lett kinyilatkoztatása s első rendes lelkésze bevezetésének ünnepélye (1854. febr. 19. beszéde.) U. ott, 1854.
3. A szamosfalvi tanító. Növelészeti iránybeszély. Szeged, 1861. (Dicséretet nyert pályamunka).
4. Az 1791. pesti ág. hitv. zsinat történelme. Pest, 1869.
5. Beszéd Fábriné Ambrus Mária temetésén. Turócz-Szent-Márton, 1877. (Tótul).
6. Slovaci a Svoboda. U. ott, 1887. (Tótok és a szabadság. Előbb a Slovenské Pohladyban jelent meg).
7. Nagylak multjához. Bpest, 1892.
Uj M. Athenás 389. l.
Petrik Könyvészete, Bibliogr. és M. Könyvészet 1886-1900.
Evang. Egyh. Szemle 1895. 25. sz.
Vasárnapi Ujság 1895. 1. sz. (Nekr.)
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 624., Pótk. 1904. II. 649. l.
Zoványi Jenő, Theol. Ismeretek Tára III. 260. l.