Szász Béla (szemerjai legifjabb)
ref. lelkész, Szász Béla egyetemi tanár és Mentovich Julia fia, szül. 1872. okt. 30. Kolozsvárt; középiskoláit ugyanott a ref. kollegiumban elvégezvén, a theol. akadémia négy évét Budapesten hallgatta, melynek folyamán egyszersmind a népiskolai tanítói oklevelet is megszerezte. Az 1895-96. tanévet a skót szabadegyház stipendiumával Edinburghban töltötte, hol a New-College hallgatójaként szélesbítette ismereteit. 1896. hazajövén, előbb Szász Károly ref. püspök mellett működött mint segédlelkész, majd püspöki titkárként 1898 elejétől az utóbbi minőségben Szász Domokos, majd Bartók György erdélyi püspököket szolgálta. Ugyan ez időben végezte el a kolozsvári egyetemen a középiskolai folyamot. 1901 végén a magyar-décsei egyház hívta meg lelkészeül, hol jelenleg is szolgál; időközben a theologiai magántanári képesítést megszerezte.
Czikkei az Erdélyi Protestáns Lapban és a Prot. Egyházi és Iskolai Lapban jelentek meg.
Munkái:
1. Az egyházi éneklés ereje. Szamosujvár, 1906.
2. A felsőbb ember és az embernek fia. U. ott, 1907. (Nietsche és Jézus erkölcstana cz. nagyobb tanulmányából).
A m. n. múzeumi könyvtár példányairól és szives családi közlés.