követségi titkár, hirlapíró és forradalmi agitátor, szül. 1822. Szabadkán izraelita szülőktől; tanult a bécsi egyetemen jogot (midőn 1844-ben Hirschl családi nevét Szarvadyra változtatta), utóbb Prágában és Pesten, hol szintén joghallgató volt az egyetemen. 1847. mint ügyvéd Pozsonyban telepedett le. Már ez időben is a magyarországi ügyek érdekében állandó levelezésben volt a párisi Constitutionel hírlappal és ebbe számos czikket írt, melyek szerzőjét a bécsi rendőrségnek nem sikerült kipuhatolni. A szabadságharcz alatt a magyar kormány diplomatiai ügynöke volt először Pest és Páris, majd Pest és Bécs között, mindenütt igyekezvén a kedélyeket a forradalom és Magyarország javára megnyerni. Később, midőn Teleki László grófot Párisba küldték követül s tárgyalásai sikerre nem vezettek, aug. Sz.-t is utána küldték, hogy a sajtó útján igyekezzék Francziaország figyelmét Magyarországra irányozni. E feladatát Sz. a Nationalban igyekezett megvalósítani, nem minden siker nélkül. Később még egy ízben sikerült neki a francziák kedélyét Magyarország számára megnyerni, de a világosi fegyverletétellel Sz. diplomatiai szereplése is véget ért. Ezután állandóan Párisban tartózkodott s forradalmi irányú hirlapi czikkek és röpiratok írására szentelte idejét. A magyar emigracióval (Türr, Teleki) szoros érintkezésben állott s annak igen kitünő szolgálatokat tett, melyeket Kossuth Lajos Iratai második kötetében dicsérőleg elismer, Kossuth Lajos Iratainak franczia kiadását is ő rendezte sajtó alá. 1855. vette nőül Clauss Vilma nagyhírű zongoraművésznőt. Az utóbbi időben az Agence Havas dolgozótársa volt. A Földrajzi Társaság levelező tagjának választotta, mikor a társaságot Párisban a Panama-csatorna kongresszusán képviselte. Meghalt 1882. febr. 2. Párisban.
Czikkeket írt 1847-48. a Pesti Hirlapba és a Pressburger Zeitungba; czikke a Földrajzi Közleményekben (1879. Jelentés az oczeánközi csatorna ügyében Párisban tartott kongresszusról).
Munkái:
1. Auf! Deutschland. Hamburg, 1849.
2. Die Ereignisse in Ungarn seit dem März 1848. Manifest an die civilisirten Völker Europa's im Namen der ungarischen Regierung, von Ladislaus Graf Teleki. Mit einem Vorworte von Friedrich Szarvady. Leipzig, 1849.
3. Alexander Petőfi's Gedichte. Aus dem Ungarischen von Fr. Szarvady und Moritz Hartmann. Darmstadt, 1851.
4. Paris. Politische und unpolitische Studien und Bilder 1848-1852. Berlin, 1852. Két kötet.
5. Die Nichten Mazarin's. Studien der Sitten und Charaktere im 17. Jahrhundert. Von Renée Amédée, übersetzt von *×* Dresden, 1858.
6. Der Suezkanal. Mit 2 Karten. Leipzig, 1859.
Ungarns politische Charaktere. Mainz. 1851.
Hölgyfutár 1861. 7. sz.
Wurzbach Biogr. Lexikon XLI. 179. l.
1882: Vasárnapi Ujság 14. sz. arczk. P. Napló 62. sz. esti lap. Ellenőr 113., Egyetértés 64., Függetlenség 62., Budapesti Hirlap 63. sz., Földrajzi Közlemények X. 144. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona. XV. 432. l.