lembergi érsek, humanista költő, szül. a XV. század első évtizedében a Visztula forrásától nem messze Szánok községben, a magyar határ közelében, hova nemes származású atyjával Sz. Péterrel költözött és ott nyerte első kiképeztetését; 12 éves korában elhagyta az atyai házat s miután Krakkóban huzamosb ideig tartózkodott, elment szerencsét próbálni a nagy világba; majd látva a német nyelv szükségét, megtanult németül és öt évig Németországban bolyongott, hol tanítással foglalkozott; könyvek másolásából és tanítványai által fizetett díjakból tartotta fenn magát; a zenéhez és énekléshez is értett. 1430 körül újra Krakkóba került, hol mint éneklő kántor jutott életmódhoz. 1439 körül a szabad tudományok magistere lett. Tarnowski meghívta fiai nevelésére. Itt kezdett költeményeket írni. Mikor Jagello Ulászló 1434. meghalt, ő írta meg sírversét (mely Dlugoss nagy lengyel történetében maradt reánk). Sz. tanítványaival később Krakkóba költözött, hol a királyfiak Ulászló és Kázmér társaságába jutott; az udvarnál is megkedvelték. 1440-ben a wieliczkai parochiát foglalta el. A tudományok közül első helyre tette az orvostudományt; a költők olvasását is fontosnak mondta. Ulászló királyt Magyarországba kísérte, ki őt mint meghitt emberét tanácsosáúl szemelte ki. 1441. Ulászló követül küldte Lengyelországba a török elleni segédhadakért. Az ő érdeme, hogy Ulászló részére megnyerte az Erzsébet-párti főurakat. Sz. bár ellenezte Júlián ellenében a háborút, elkísérte a királyt Várnáig, honnét megmenekült. Hunyadi János reá bízta fiainak nevelését, kiknél hat hét évig nevelősködhetett. Mint követ tért vissza hazájába, hol a lembergi érsekségbe helyezték; miután huszonöt évig ült az érseki székben, életének utolsó napjait visszavonultságban töltötte. Meghalt 1479-ben.
Művei nagyobb részben nem maradtak reánk. Még a XVIII. században meg volt a lembergi káptalan levéltárában egy codex, mely Sz. «Orationes, epistolas et carmina seculi XV. exitu parvis foliis «exaratas» cz. művét foglalta magában; azonban a codexnek később nyoma veszett.
Uj M. Múzeum 1860. II. 183. l. (Toldy F.).
Irodalomtörténeti Közlemények 1903. 169-187. l. (Olasz József).