szombathelyi apát-kanonok, előbbinek testvérbátyja, szül. 1790. jan. 7. Szombathelyt; tanult szülővárosában és ugyanott 1812. pappá szenteltetett; káplán volt Kéthelyen és Körmenden; 1817. a szombathelyi papnevelő lelkiigazgatójává neveztetett ki. 1822. baltavári plébános lett; 1837. azonban tartós gyengélkedése miatt állomását elhagyni kényszerülvén, öcscse meghívására Peste jött, hol egészségét visszanyervén, 1839. újra visszatért megyéjébe, hol mint a papnevelő lelkiigazgatója működött. 1840-47-ig a megyei foglyoknak tartott erkölcsi tanításokat. 1844. Szombathelyt és környékén az élő-olvasó-társulatot alapította és szervezte. 1850. decz. 18. czímzetes, 1851. valóságos kanonoknak neveztetett ki. Meghalt 1862. okt. 19. Szombathelyt.
Czikkeket írt a Fasciculi Ecclesiastici Literarii-be, úgy szintén a Religio és Nevelésbe.
Munkái:
1. Bibliai, vagyis ó- és újtestamentomi történet, mellyet Stapf József Ambrus német munkája után írt. Pest, 1839.
2. A római kath. anyaszentegyház ünnepeinek szertartásai. Szombathely, 1847.
Szaniszló Ferencznek említett két latin munkáját magyarra fordította.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 530. l.
M. Sion 1863. 74. l.
Petrik Bibliogr.