ref. lelkész, szül. 1626-ban; mint zubogyi (Gömörm.) lelkész megidéztetett 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé, hol márcz. 5. megjelent és ápr. 4. fejének és minden javainak elvesztésére ítéltetett; előbb Pozsonyban, majd Leopoldvárt volt fogva közel egy évig. 1675. Olaszországba vitték és máj. 8. a nápolyi gályákra eladták 50 aranyon, honnét sok sanyarúság után 1676. febr. 11. Ruyter megszabadította társaival együtt, mire Svájczba ment és ott Zürichben Lavater Jánosnál tartózkodott, kinek felszólítására emlékjegyzetet készített 1676. júl. 13. és az akkor ott disputatiot tartott Gyöngyösi István magyar akadémikus tiszteletére üdvözlő verseket írt, 1677. okt. 10. pedig a biltensei ref. egyház lelkészének Kaegius Jánoshoz írt emléksorokat.
Munkája: Az Isten-ember Jézus Christusnak személye felől igazán értő Tanítóknak, Válasz-tetelek... Sáros-Patak. MCX.LX.
Sárospataki Füzetek 1863. 263. l.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 170. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 407. l.