ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, szül. 1813. jún. 3. Déghen (Veszprémm.); középiskoláit Székesfejérvárt és Veszprémben végezte, honnét Pestre ment a philosophiára és ugyanitt végezte a jogi tanfolyamot is. A szabadságharcz idejében és lezajlása után 1855-ig Lellén (Somogym.) gazdálkodott: itt nősült meg, elvevén Kisfaludy Atala költőnőt. Ezután a kaposvári törvényszéknél mint jegyző és vizsgálóbíró működött 1861-ig. Ekkor ügyvéd lett, a somogymegyei függetlenségi pártot ő szervezte; antisemita programmal jutott be 1884-ben a képviselőházba s az antiszemita Magyar Ujságot is szerkesztette a fővárosban, de e lap néhány hónap mulva megszűnt; később a Népjognak volt szerkesztője Kaposvárt. A tisza-eszlári perben mint országos hirű ügyvédet őt hívták meg, hogy Solymosi Eszter anyja nevében a magánvádat fenntartsa. A csurgói kerületet négy czikluson képviselte a függetlenségi párton, melynek egyik erőssége volt a parlamenti vitákban öcscsével Szalay Imrével együtt. Meghalt 1906. szept. 6. a fővárosban levő békásmegyeri (Csillaghegyi) tisztviselőtelep szomszédságában. Leánya: Szalay Fruzina költőnő.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 344. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 376. l.
1906: Pesti Hirlap 246. sz., Budapesti Hirlap 245. sz., M. Állam 1906. 203. sz.