udvari tanácsos, kir. táblai tanácselnök, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, Sz. Péter m. kir. helytartósági elnöki titkár és Rudolp Teréz fia, szül. 1811. okt. 24. Budán; a jogi tanulmányokat a pesti egyetemen 1831. végezte, hol Eötvös József báró és Gaál József voltak tanulótársai; 1833. letette az ügyvédi vizsgát, és wadasi Jankovich Miklósnál jurátus volt; nála kedvelte meg a régészetet. A történeti és régészeti érzék s munkakedv mintegy vele született és vele fejlődött élete végeig. Adatokat kezdett gyűjteni, becses okleveleket, magán leveleket, s a hazai ipar és művészet különféle tárgyait. Hazai régi irományokból, pecsétekből, pecsétnyomókból, gyűrűkből, képekből s egyéb hazai régiségekből igen jeles gyűjteményt szerzett, mely több ezer darabból áll. 1831-ben mint jogász ifjú barátjaival Horvát Istvánnak arczképét, ki a diplomatikából tanára volt, úgy a két halotti beszédet, mint nyelvünk legrégibb írásbeli emlékét, rézbe metszve kiadta. 1833. okt. 8-tól 1841. nov. 10-ig fogalmazó-gyakornok volt a m. kir. udvari kanczelláriánál, 1841. nov. 10-től 1845. okt. 15-ig számfeletti, majd valóságos fogalmazó, 1843. ápr. 20-tól szolgálattétel végett beosztva a fennállott cs. kir. államkonferencziához. 1845. okt. 15-től 1847. ápr. 19-ig valóságos államtanácsosi tiszt, 1847. ápr. 19-től m. kir. udvari kanczelláriai titkár s 1848-ban az akkori m. kir. belügyminiszteriumnál titkár. 1850. súlyos szembaja miatt ideiglenesen nyugalomba lépett; ebből kigyógyulva 1854. szept. 8. győrvármegyei törvényszéki elnök, 1860. febr. 28-tól 1861. márcz. 29-ig országos törvényszéki elnök Sopronban, 1861. márcz. 29-től 1863. nov. 5-ig váltótörvényszéki elnök s udvari tanácsos ugyancsak Sopronban, 1863. nov. 5-től 1870. jún. 28-ig váltótörvényszéki elnök Pesten, 1870. jún. 28-tól tanácselnök a m. kir. táblánál. Roppant elfoglaltsága gátolták abban, hogy becses gyűjteményeit ő maga feldolgozhassa, noha e szándékról és reményről soha le nem mondott. A m. tudom. Akadémia 1858. decz. 15. levelező tagjának választotta; hivatalos érdemeiért pedig a király udvari tanácsossá nevezte ki s 1873. nov. 25. negyven éves szolgálata elismeréseül a Szt. István-rend keresztjével ruházta fel. Meghalt 1877. máj. 5. Budapesten. A m. történelmi társulatban 1877-ben Hegedűs Kandid, a m. tud. Akadémiában 1879. máj. 24. Deák-Farkas tartott felette emlékbeszédet.
Czikkei a Tudom. Tárban (1834. Római magyar bulla 1638); az Akadémia Értesítőjében (1860. Néhány magyar köriratú pecsétről. Székfoglaló); a Századokban (1868. Bubenka Jánosról, felolvasás, Tanulmányútja, 1870. Szapolyai Imre nádor pecsétjéről 1486., 1869. Beregszászi pecsétről, 1871. 1673-ki magyar köriratú pecsét, Pecsétrajzokról, Levéltári kutatásai, Indítványai, 1874. Ismeretlen községi pecsétről I. Mátyás koráról, 1875. Búbereki Jánosról); az Archaeologiai Értesítőben (1870. Lőcsei templom restauratiója ügyében).
Munkái:
1. Levelek a XVI. és XVII. századból. Pest, 1830. (Különnyomat a Tudom. Gyűjteményből).
2. Magyar régiségek. U. ott, 1831. (Oklevelek. Különny. a Tud. Gyűjteményből).
3. Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504-1560. A régibb magyar közélet, erkölcsök, történet és nyelv ismeretének előmozdítására, kiadja a M. tudom. Akadémia történeti bizottsága. U. ott, 1861. (Magyar Levelestár I. kötet. Ism. Szépirod. Figyelő 1861-62., P. Napló 1863., 117., 118., 123. sz.).
Ország Tükre 1865. 32. sz. arczk.
1877: Századok (Hegedüs Kandid), Figyelő III. 68. l., Vasárnapi Ujság 20. sz. arczk.
Értekezések a tört. tud. köréből. VIII. 6. (Deák-Farkas).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexicona XV. 375. l. (Tóth Lőrincz).
Irodalomtörténeti Közlemények II. 1892. 453. l.