főispán, val. b. titkos tanácsos, szül. 1846. ápr. 12. Galgóczon (Nyitram.); a középiskolának Nagyszombatban, a jognak Pozsonyban és a budapesti egyetemen elvégzése után joggyakornok lett és 1872-ben megszerezte az ügyvédi diplomát és Nyitrán ügyvédi irodát nyitott; de ügyvédi működése csak 1883-ig tartott; mert Nyitramegye közönsége 1883. júl. 2. alispánjává választotta. Rendezte a megye zilált viszonyait és megalapította a «Felsővidéki magyar közmívelődési egyesületet», melynek eleintén alelnöke, 1886. elnöke lett. 1887. szept. 27. Nyitramegye főispánjává és 1888. márcz. a Vág jobbparti ármentesítő társulat miniszteri biztosává, végre 1890. máj. 23. a főispáni állás alól való felmentése mellett belügyi államtitkárrá nevezték ki; ugyanazon év jún. a huszti kerület országgy. képviselőnek választotta meg (1892-től a nagytapolcsányi kerület képviselője volt). A közigazgatás újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatokat ő alkotta meg. Az ő műve volt a vármegyék rendezéséről szóló javaslat is. A Szapáry miniszterium bukása után ő is lemondott az államtitkárságról; ekkor kapta a Szent István-rend kis keresztjét és kinevezték Trencsén vármegye főispánjává, utóbb 1893. nov. azzal együtt Pozsony vármegye, valamint Pozsony sz. kir. város főispánjává, decz. főrendiházi taggá, a közügyek terén szerzett érdemeiért pedig 1897. máj. 10. valóságos belső titkos tanácsossá. 1897. politikai ellentétekből kifolyólag párbajt vívott Ivánka Oszkár orsz. képviselővel és súlyos sebesülést szenvedett. 1898. nov. 2. a pozsonyi, 1899. júl. 16. pedig a trencséni főispánságtól is saját kérelmére felmentetett s ez alkalommal Pozsony és Trencsén városok díszpolgára lett.
Munkája: Alispáni Jelentés Nyitra vármegye 1885. évi állapotáról, 6 grafikai táblával. Nyitra, 1886.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Ország-Világ 1890. 361. l. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XV. 375., XVIII. 614. l.
Sturm Albert, Országgyülési Almanach. Bpest, 1901. 175. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.