fejedelmi titkár, XVII. századbeli erdélyi történetíró, szül. 1601. júl. 23. és szept. 27. közt Szatmár megyében; külföldi egyetemeken tanult és Erdélyben viselt hivatalt és írt (1662) történetet; 1634. a gyula-fehérvári országos levéltár egyik conservátorává neveztetett ki. Rákóczi György mellett titkári (vice-secretárius) hivatalt viselt. Az 1666. febr. országgyűlésen a «partiumbeli, Kolos, Doboka, Belső-Szolnok vármegyebeli hódoltatás alatt levő részeinek minden rendbeli pénzbeli adónak és egyéb jövedelemnek «generális perceptorának» (az az adóbeszedőnek) rendeltetett ki. Meghalt 1666. szept. 27. előtt.
Munkája: Szalárdi János siralmas krónikája kilencz könyvei. Kéziratok után szerkeszté b. Kemény Zsigmond. Pest, 1853. (Ujabb Nemzeti Könyvtár III. Sz. munkája első nagyobb kisérlet rendszeres történetírásra, a lengyelországi szerencsétlen 1657. hadjárat utáni zavarok leirására nagybecsű kútfőmunka. Szemelvények jelentek meg belőle a M. Könyvtár 68. füzetében. Bpest, 1898.).
Tudom. Gyűjtemény 1824. IX.
Nemzeti Társalkodó 1840. II. 153., 161. sz.
Hon és Külföld 1842. 187. sz.
Új M. Múzeum 1853. I. 223., 1855. I. 233. l.
Budapesti Szemle IV. 1858. 421. l.
Danielik, M. Irók II. 296. l.
Győri tört. és rég. Füzetek I. 1861. 193-205. l.
Figyelő VIII. 255. l.
Petrik, Bibliogr. és M. Könyvészet 1886-1900.