ref. lelkész, Peerben (Szilágym.) született, Debreczenben tanult és 1771. ápr. 26. lépett a felső osztályba; 1781. szept. 16-tól 1802 márcz. 9. főiskolai senior volt. A külföldi egyetemen is tanult. Pap volt Nagyváradon és a bihari egyházmegye tisztségét is viselte. 1802-ben elment Nagyváradról és hivatal nélkül volt 1807-ig; ez évben M.-Telegdre ment és ott is halt meg.
Munkája: Dicséret mondás, mellyet felséges II. Leopold római császár és Magyarország királyának azon királyságra 1790. esztendőben novemb. 15. napján lett megkoronáztatásán való közönséges örömének kijelentésére tartottak t. n. Bihar vármegyének mind a két valláson lévő rendjei: a váradolaszi reformátusok templomában decz. 13. 1790. az akkor elmondott predikatzióval egygyütt, mellyben a királyi felségnek eredetit, méltóságát, jussait, és a lakosoknak is kötelességeket előadta... Diószeg, 1790.
Széll Farkas megállapítása szerint a «Magyar Merkurius» Toldalékában 1795-ben megjelent gúnyiratot a nyelvújítók ellen nem ő írta, a mint Kazinczy Ferencz vélte, hanem Hunyadi Ferencz.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1901. 188. (Szily K.).
M. Nyelv 1908. 133. l. (Széll Farkas) és a debreczeni ref. főiskola jegyzőkönyvéből.