kegyes tanítórendi áldozópap, tanár, igazgató és házfőnök, szül. 1807. decz. 14. Duna-Szerdahelyen (Pozsonym.); a gymnasiumi és bölcseleti osztályokat Pozsonyban, Nagyszombatban és Győrött végezte; ugyanitt a jogtudományokra adta magát, de 1829. okt. 6. Trencsénben a piarista-rendbe lépett. Először Podolinban tanított; midőn 1833-1835. Nyitrán a Szentgyörgyön bevégezte theologiai tanulmányait, áldozópappá szentelték. Tanított Temesvárt (1839-40) és Kolozsvárt, hol mint a konviktus aligazgatója a világtörténelmet adta elő. 1842-ben a bécsi Theresianumban tanulmányi felügyelő, 1844. Pálfy János gróf nevelője lett. Majd Budán és Váczon tanított 1848-ig, midőn Nagybecskereken házfőnökké és igazgatóvá választották, egy év mulva meg Szegedre, ismét Budára, majd Tatára ment tanítani 1852-58; 1862. Tatán, 1863. Veszprémben házfőnök és igazgató volt. Egy évig ismét Budán tanított és 1868-ig Váczon volt igazgató és házfőnök; ekkor kormánytanácsossá, 1871. Pesten házfőnökké, a rend számvevőjévé és levéltárnokává tették. Meghalt 1877. szept. 30. Budapesten.
Czikkei a tatai gymnasium Értesítőjében (1854. A természettudományok szellemi szempontból, 1856. Tata mint volt és van).
M. Állam 1877. 228. sz. 1878. 114. sz. (Csaplár).
Somhegyi F., Az Úrban elhúnyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1878. és Német Károly piarista tanár szíves közlése.