Szacsvay Imre (esztelneki ifj.)
ügyvéd és 1848-49. országgyűlési képviselő, szül. 1818. nov. 1. Sályiban (Biharm.); a gymnasiumot és jogakadémiát Nagyváradon végezte. 1839. mint Beöthy Ödön irnoka került fel a pozsonyi országgyűlésre. Az országgyűlés befejeztével letette az ügyvédi vizsgát és Nagyváradon nyitott irodát. 1848. máj. 10. Kossuth kinevezte a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé; jún. 24. a nagyváradi választókerületben országgyűlési képviselővé választatott. A kormánynak Debreczenbe költözése után a háznak jegyzője lett s mint ilyen írta alá az 1849. ápr. 14. függetlenségi nyilatkozatot. Követte a kormányt Szegedre s később Aradra is. A szabadságharcz leveretése után egy ideig bújdosott, azonban elfogatván, Pestre vitetett az Újépületbe. A vizsgálat folyamán bátran beismerte, hogy a függetlenségi okiratott ő fogalmazta s e miatt a haditörvényszék kötél általi halálra ítélte. 1849. okt. 24. kivégezték Pesten. 1907. márcz. 15. leplezték le érczemlékét Nagyváradon.
Munkája: Népkivánatok. Nagyvárad, (1848).
Vasárnapi Ujság 1870. 45. sz.
Szabadság (Nagyvárad) 1880. 123-126., 212-241. sz.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XV. 354. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1903. 303. l.
Budapesti Hirlap 1907. 64. sz.