Kezdőlap

Szabó Sámuel (vári)

ref. lelkész, szül. 1813. Felső-Örsön (Zalam.), hol atyja Sz. Sámuel szintén lelkész volt; hittani pályáját 1837-ben Pápán végezte; további tanulásra Bécsbe ment. Innét megjövén, egyideig nevelősködött Zalamegyében. 1839-ben a csoori egyház meghívását fogadta el; rövid idő mulva Hajmáskérre (Veszprémm.), majd Tiszavárkonyba s 1845-ben Tiszaföldvárra ment lelkésznek.

Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1836. III. Honi részleges rajzolatok); a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1842-1879. Elek Ferencz, Sebestyén István és Tóth Ferencz életrajza, polemiák, könyvismertetések stb.); a Pesti Hírlapban (1841-45. Vallásos nevelés stb.), a Pesti Divatlapban (1845. iróniák, szatirák) írt; még a Kalauzba (1857-58), az Újabbkori ismeretek Tárába (Pap István és Márton István életrajza), a Kecskeméti Közleményekbe (1856), a Debreczeni Egyházi Könyvtárba (1856-60), a Szász Károly Papi Dolgozataiba (1860), a Falusi Gazdába (1863), Népszavába (1869) és a Czelder Figyelmezőjébe (1881).

Munkái:

1. A nőnem. Emlékbeszéd... 1838.

2. A keresztyén vallás... Pap István kéziratából kiadta 1848. (2. kiadás 1879).

3. Kolmár Józseftől: Kathedrai tanítások cz. munkáját kiadta 1854-55. Két kötet.

4. A magyar nyelv eredetisége s önkifejtése. Kecskemét, 1857. I. füzet. (Kolmár József Kézirattöredékeinek fölhasználásával).

Újabbkori Ismeretek Tára VI. 254. l.

Új M. Athenás 371. l.

Petrik Bibliogr.