szegény ref. pap, Dunaföldvár költője, szül. 1840 körül; Kis-Orosziban (Pestm.), utóbb Dunabogdányban volt lelkész; balsorsa örökös káplánságra és vándoréletre kárhoztatta; 1889-ben már ideiglenes állásából is kimaradva, a dunamelléki egyházkerület adta kis évdíjjal tengette maga és családja életét. Meghalt 1890-ben Ócsán (Pestm.) 54 éves korában.
Költeményei a Kalauzban (1857.), a Szépirodalmi Közlönyben (1858.), a Népujságban (1860.), az Igazmondóban (1869., 1870., 1872., 1876-77.) a Figyelőben (1877.), és a Képes Családi Lapokban (1887.); történeti freskoképe a Szépirodalmi Közlönyben (1858.) jelentek meg; írt még több néplapba és naptárakba is.
Pesti Hirlap 1879. 208. sz. (Szana T.)
Fővárosi Lapok 1890. 159. sz.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1890. 24. sz.