képzőintézeti igazgatótanár és okleveles mérnök, szül. 1825. szept. 25. Szegeden, a hol a hat gymnasiumi osztályt elvégezvén, 1842. szept. 14. a kegyes-tanító-rendbe lépett és Kecskeméten a két ujonczévet töltötte; az 1844-45. tanévben Nagy-Kanizsán mint tanárjelölt az I. gymn. osztályban nyert alkalmazást. Két év mulva Váczon a bölcseleti tanulmányokat hallgatta és növendéktársaival «Dugonicskör» cz. irodalmi magántársulatot alakított. Az 1848. nemzeti mozgalom alkalmával a szerzet növendékeit elbocsájtani kényszerülvén, szülőföldén mint őrseregbeli önkénytes szolgált. Az 1849. jan. 1. megindult Tiszavidéki Ujságnál mint segédszerkesztő működött, majd a lapnak három hó után történt megszüntével a Szegedi Hirlap cz. politikai hetilapnak szerkesztője lett. A kormány július végén Szegedről Aradra költözvén, ő is a kormány után ment. Ezen időközben Szegeden a haditanácsban Benedek őt elítélte; bujdosni volt tehát kénytelen és mint nevelő Bécsben, Budán, majd Nagyváradon 1861-ig visszavonultan élt; e mellett szabad idejét a technikai tudományoknak szentelte s 1852-ben a mérnöki oklevelet is megszerezte. 1861. máj. 1. a Szegedi Hiradó szerkesztését vette át; ugyanazon évben a szegedi képzőintézeti tanári állást foglalta el. 1862 végén a szerkesztéstől megvált és 1863 elején a Szeged cz. politikai hetilapot indította meg mint tulajdonos-szerkesztő, mely azonban két hó mulva megszünt. Mindinkább a paedagogiai irodalomra adta magát és a hivatalának élt. 1873-ban a szegedi iskolázott ifjúság irodalmi tevékenysége fokozására «Dugonics-kör» cz. egyletet alakított és közlönyéül kiadta a Szegedi Lapok cz. hetilapot, mely 1876-ban a Dugonics-szobor felállítása után megszünt. A 80-as években a siketnémák oktatására egy telep megalakítása ügyében lépett fel a Szegedi Hiradóban. A szegedi Dugonics-társaságnak rendes tagja volt. Nyugalomba vonulása után 1903. márcz. Suránkán (Nyitram.) meghalt.
Első czikke a Honderűben (1845) jelent meg; később saját lapjaiba írt; a Szegednek 1855-től 1861-ig főmunkatársa volt, majd a Szegedi Néplapba írt 1870-ig; a szegedi árvíz után 1872-től csaknem kizárólag szülőföldjével foglalkozott a Szegedi Hiradóban.
Munkái:
1. Egy Garibaldi önkénytes. Francziából ford. Szeged, 1861.
Egy gyászoló nemzet. Lengyelhon, 1861. Montalembert után ford. U. ott, 1866.
2. Lélektani előismeretek a neveléstanhoz. U. ott. 1866.
3. Egészségtan. Népiskolai és tanítóképezdei használatra. U. ott, 1871.
4. A neveléstan rövid tankönyve. Tekintettel a népművelésre. U. ott, 1871.
5. A nevelés rövid története. Kiváló tekintettel a népnevelésre. U. ott, 1872. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1881., 3. k.).
6. A házi nevelés alapelvei. Felsőbb leánytanodai és családi használatra. Bpest. 1879. (2. kiadás. Szeged, 1881.).
7. Emberisme képezdei s magánhasználatra. Szeged, 1874. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1881.).
8. Légtünettan, tekintettel az időjóslásra és az 1882. képezdei tantervnek a természettan tanítását szabályozó követelményeire. U. ott, 1885.
9. Siketnémák ABC-je. U. ott, 1886.
10. A beszélő siketnéma. Vezérfonal a siketnémák oktatásához tanítók és tanítójelöltek számára. U. ott, 1886.
11. Magyar nyelvbölcselet. I. kötet. A magyar nyelv története. U. ott, 1892.
12. A ked és kend tájszók története. U. ott, 1898.
13. A szopós kisded anyai nevei. U. ott, 1898.
14. A szegedi nyelvjárás története U. ott, 1898.
15. A magyar nép őshazája. U. ott, 1899.
16. Philosophia. Görög és szitia nyelvtani alapon. U. ott, 1899.
17. A tudományos magyar nyelvtan cz. akadémiai pályakérdés megfejtése. Bpest, 1900.
Petrik könyvészete és M. Könyvészet 1886-1900.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pesti Napló 1903. 85. sz. és önéletrajzi adatok.