ref. főgymnasiumi tanár, Sz. István gazdatiszt fia, szül. 1836. decz. 2. Puszta-Szent-Kereszten (Barsm.); a főgymnasiumot 1846-tól Pápán (közben 1848-50. Léván) végezte 1854-ig, ugyanott tanulta a theologiát 1854-57-ig, midőn azon év szept. 1. tanárrá választatott és külföldi egyetemekre küldetett, hogy magát a tanári pályára előkészítse. 1858. okt. 1. foglalta el tanári székét az I. osztályban és 1861-ben tétetett át a VI. osztály főnökségére. 1864-ben nyerte újabb tantárgyul a magyar irodalomtörténetet, 1865-től pedig a bölcselet elemeit, 1865-ben vette föl a P. (pápai ) előbetűt. Meghalt 1895. okt. 29. Pápán.
Czikkei a kecskeméti Prot. Közlönyben (1859. Tanulmány Homér költeménye felett); a sárospataki füzetekben (1861. A református és lutheránus egyház elnevezés története, 1863. Peti József emlékezete); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1862. A pápai főiskola multja és jelene, 1865. Észrevételek középtanodáink körül)
Munkái:
1. Mándi Márton István. A százados születés emlékére Pápa, 1860.
2. Költészettan, tanodai és magánhasználatra. U. ott, 1863. (2. kiadás U. ott, 1879. Ism. Sárospataki Füzetek 1864.).
3. Magyar nemzeti irodalom története. U. ott, 1866.
4. Bölcsészet elemei. U. ott, 1872. Két füzet. (2. kiadás. U. ott, 1880.).
Szerkesztette a Tavaszt, a pápai önképzőkör munkáiból 1872-ben; a Pápai Lapokat 1874. májustól 1878. szeptember végeig; a Pápai önkéntes tűzoltó Lapot 1884-86-ig.
Álnevei: Szentkirályi, Károlyi, Pápai és Omikron (a Pápai Lapokban 1874-76., a Prot. Egyh. és Isk. Lapban és a Vasárnapi Ujságban).
Uj M. Athenás 369. l.
Petrik Könyvészete.
Kis Ernő, A pápai ev. ref. főiskolának története. Pápa, 1896. és önéletrajzi adatok.