ref. esperes-lelkész, Sz. János mérnök és dabasi Halász Julianna fia, szül. 1835. jún. 3. Szeghalmon (Békésm.); tanult Füzes-Gyarmaton, Debreczenben, Eperjesen, Szarvason, Békésen. 1850-ben vették föl Debreczenben első éves deáknak, a hittani folyamot is ott végezte. A szünidőkben atyját segítette mérnöki teendőiben, kitűnő tornász volt, a zenéhez is értett. 1856. okt. Bécsbe indult s az ottani prot. theol. fakultáson 1857. áprilig maradt; innét a zürichi egyetemre iratkozott be, a szünidőben pedig beutazta Svájczot; szept. Göttingába tette át lakását. Németország és Holland nagy részét beutazván, pár hetet Londonban is töltött és 1858. máj. hazaérkezett. Mint segédlelkész két évet töltött Gyomán, 1861. nov. Kőrös-Tarcsára ment segédnek, hol 1862. szept. rendes lelkésznek választották és 1878. szept. esperessé lett. Ifjabb korában Sárosy Gyula és Szakáll Lajos (mindketten unokatestvérei) buzdították a költői pályára s akkor annak utait nagyobb szenvedélylyel is járta. Dalai közül egynémelyik közhasználatba is átment, újabb gyűjteményekbe is felvétetett. Meghalt 1902. máj. Debreczenben.
Költeményei jelentek meg a Vasárnapi Ujságban (a 70-es években); czikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban.
Munkái:
1. Emlékbeszéd gróf Teleki László felett... 1861.
2. Emlékbeszéd Révész Imre felett... 1881.
3. Templomszentelő imák és beszédek Nagybecskereken. Bpest, 1892. (Többekkel együtt).
4. Esperesi általános jelentés a békésbánáti ev. ref. egyházmegye 1897., 1898. és 1899. évi szellemi és anyagi állapotáról. Hód-Mező-Vásárhely, 1898-1900. Három füzet.
Dömeny József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 229. l.
Vasárnapi Ujság 1902. 22. (Nekr.) 33. sz. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.