bölcseleti doktor, egyetemi tanár, esztergomi kanonok, szül. 1805. ápr. 12. Magyarbélen vagy Malaczkán (mások szerint 1806. ápr. 12. Nagy-Lévárdon Pozsonym.); 1822-től a bölcseletet Nagyszombatban, a theologiát Pesten végezte s e közben bölcseleti doktorrá avatták. 1828. aug. 15. fölszenteltetett. Káplán volt Nagykéren és Érsekujvárt. 1830. a nagyszombati papnevelő tanulmányi felügyelője és helyettes tanár, 1833. a mennyiségtan tanára lett. 1835. nov. 19-től a hitágazat tanára volt a pesti egyetemen. 1842-ben Ő felsége egyházi könyvvizsgálóvá, 1845. jún. 2. pedig esztergomi kanonokká nevezte ki. Pozsony és Esztergom megyék táblabirája is volt. Meghalt 1852. ápr. 9. Esztergomban.
Munkája: Beszéd, Krisztus Urunk igaz egyházának, a róm. kath. egyháznak, üdves befolyásáról az álladalomra. Melyet a kir. egyetem nagyobb termében a főiskolabeli tanítói-kar- és tanulókhoz 1843. okt. 3. mondott... mint a hittudományi kar ez évi dékánja. (Latinból fordítva). Buda, 1843.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1835. II. nov.
Ponori Thewrewk József, Magyarok születésnapjai. Pozsony, 1846. 39. l.
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka, Nagyszombat, 1893. 494. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 468. l.