ügyvéd és volt országgyűlési képviselő, szül. 1843. decz. 16. Tihanyban; a gymnasiumot Veszprémben, Győrött és Székesfejérvárt, a jogot Budapesten végezte. 1867. Veszprémbe ment joggyakornoknak és azon évben megválasztották megyei másodjegyzővé. 1871. a megye másodalügyésze lett. 1872. kir. alügyészszé nevezték ki s mint ilyen a pápai kir. ügyészség vezetője volt, még ugyanez év máj. 20. Eötvös Károlynak az ügyészségről való lemondása után, Veszprémbe helyezték át alügyészi minőségben s reá bízták a kir. ügyészség vezetését. 1873. kir. ügyészszé léptették elő; ő rendezte be a veszprémi törvényszéki börtönben a rabok munkaházát. 1876-ban a veszprémi püspökség főügyészévé hívták meg. Ez állásában maradt 1888. aug. 1-ig. Időközben a veszprémi takarékpénztár jogtanácsosa is lett és ez állását maig is megtartotta. Élénk részt vett a város és megye közügyeinek intézésében. A veszprémi kerület 1890., 1892. és 1896-ban megválasztotta országgyűlési képviselőnek. A szabadelvű párt híve.
Munkája: Ünnepi beszéde I. Ferencz József király hetvenedik születésenapján 1900. aug. 18. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli díszgyűlésén. Veszprém, 1900.
Programmbeszédei a helyi lapokban, országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Veszprém 1896. 45. sz.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1897. 343. l. és a múzeumi könyvtár példányáról.