bölcseleti és theologiai doktor, kassai püspök, szül. 1738. jan. 10. Nemes-Nyéken (Hontm.); tanult Korponán, Gyöngyösön, Egerben és mint növendékpap is u. ott. 1760-ban nyert kettős doktori oklevelet; előb a nagyszombati növendékpapság aligazgatója, majd az érseki helytartói hivatal titoknoka volt. 1768-ban a pozsonyi káptalan kanonokja, később a bécsi Pázmányintézet kormányzója, 1776. a nagyszombati theologiai karnak igazgatója lett. 1777. az egyetem theologiai karának tanítási rendszerének kidolgozását reá bízták. A pozsonyi nagy papnevelő intézetet a várban 600 kispap nevelésére és tartására rendezte be. 1801-1804-ig az esztergomi érsekség budai helytartója és az egyetem cancellárja volt. 1804. első kassai püspöknek neveztetett ki. Meghalt 1819. szept. 28. Kassán.
Munkája: Ébresztő beszéde. Kassa, (1814. Drei Volksreden).
Molnár András, Szabó András első kassai püspök emlékezete. Sárospatak, 1820.
Tudom. Gyűjtemény 1819. 121. l.
Petrik Bibliogr.