darvasi (Biharm.) származású; tanulmányait a debreceni kollegiumban végezte. 1857. Dévaványára választották meg tanítónak, hol három és fél évig volt tanító és kántor. 1859 őszén meghívás útján Turkevébe ment leánytanítónak és azóta ott működik. Az általa kezdeményezett új paedagogiai módszer szerint tanított; nevezetesen «Ábéczét» első osztályos tanítványaival sohasem használtatott; ez irányban polémiát is folytatott az egyházi és iskolai lapokban; módszerét könyvben is kiadta útmutatással és mintákkal. Az ő fáradozása hozta létre a turkevei tanítói segélyegyletet is, melynek kezdettől fogva pénztárnoka és több évig elnöke volt. Az egyházmegyei tanítói kör alelnöke, több ízben volt járásköri elnök.
Czikkei a Századokban (1874. Magyar történetírók életéhez: Jesseni János); a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1887. 8. sz. Literaty János 1814-1887., munkácsi ev. ref. lelkipásztor).
Munkája: Utasítás és leczkeminták az írvaolvasás tanításához, I. osztályt vezető tanítók számára. Bpest, 1893. (Újabb kiadás. U. ott, 1902.)
Vaday József, Magyarországi tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. B.-Csaba, 1896. fénynyom. arczk.
Petrik M. Könyvészet 1886-1900.