ref. lelkész, szül. 1846. decz. 24. Váncsodon (Biharm.), hol atyja S. Ferencz községi jegyző volt; középiskoláit és theologiát 1859-69-ig Debreczenben végezte; 1869-70. debreczeni sgédlelkész, 1870-86. peéri (Szilágym.) rendes lelkész, 1886-tól Szilágy-Nagyfaluban szintén rendes lelkész volt, hol 1890. máj. 4. meghalt. 1874. egyházkerületi tanácsbiró, 1882. egyházm. közügyigazgató volt, 1884. pedig egyházm. főjegyzőnek választatott.
Rendes munkatársa volt a Debreczennek 1870-80-ig, hol több politikai és társadalmi czikke jelent meg, többnyire névtelenül; írt a Prot. Közlönybe, a nagyváradi Szabadságba; költeményei a Képes Világban (1871.) és a Nagyváradban (1888-89.); munkatársa volt a Szilágynak és Szilágy-Somlyónak (e két lapban mintegy 40-50 költeménye jelent meg.)
Munkái:
1. Magyar irodalom és művelődés története rövid kivonatban reál-, népiskolák és nőnöveldék részére. Debreczen, 1871. (2. kiadás U. ott, 1881.)
2. Lelki buzgóság hangjai. Imádságok a magán és családi élet vallásosságának emelésére. U. ott, 1884. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 12. sz.)
Kéziratban: Költeményei; egyike 1870. máj. 5. a debreczeni ref. főiskola alapjában helyeztetett el; továbbá «Halotti beszédek és imák» cz. munkája.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Protestáns Közlöny 1890. 19. sz. és Dombi Lajos ref. lelkész szives közlése.