zirczi apát, szül. 1832. febr. 12. Vár-Palotán (Veszprémm.); középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte. A szabadságharcz idején 1848. tüzérnek állott be; Dunántúl vett részt az ütközetekben; végül Komáromban kapitulált, azután Pesten bujdosott. 1852. ápr. 24. belépett a cziszterczi rendbe. Pappá szentelték 1855. aug. 21.; gymnasiumi tanár volt 1855-58. Egerben; 1858-59. a bécsi egyetemen mennyiségtani és természettudományi előadásokat hallgatott. 1859-69. tanár volt Székesfehérváron, 1869-79. előszállási lelkész. 1879. júl. 8. zirczi apát lett. Legfontosabb intézkedése az volt, hogy a rend semináriumát Zirczről Budapestre helyezte át. Tanügyi érdemeiért 1890. a Ferencz-József-rend közép-keresztjét kapta. Meghalt 1891. febr. 17. Zirczen.
Munkája: Allocutio abbatis ad suos religiosos occasione installationis. Albae-Regiae, (1879).
A hazai cziszterczi-rend Emlékkönyvei. Bpest, 1896. 371. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 271. l.
M. Állam 1891. febr. 19.
Nemzet 1891. 48. sz. esti k.
Ambrus József, Paphonvédek Albuma. Nagy-Kikinda, 1892. 164. l.