bölcseleti doktor, zágrábi egyetemi segédtanár, szül. 1879. nov. 8. Lepoglavában (Varasdm.); középiskolai tanulmányait Zágrábban végezte, itt hallgatta az egyetemen a történelmi és földrajzi tudományokat is s megszerezte a bölcseletdoktori oklevelet. A tanári vizsga letétele után Bécsbe ment, a hol mint rendkívüli tagja az Institut für österr. Geschichtsforschungnak (1902-1903.) főleg a történelmi segédtudományokkal foglalkozott. Ez irányban folytatta tanulmányait Budapesten is, a hol 1903-4. a délszláv akadémia által kiadandó Codex diplomaticus regni Croatiae számára átkutatta a levéltárakat, a hogyan ezt előbb már tette a dalmát városokban és Horvátországban. 1904. jún. habilitáltatta magát a zágrábi egyetemen a történelmi segédtudományokból. Mivel azonban a Századokba írt czikke miatt összeütközött a tanári karral, nem lépett szolgálatba Horvátországban, hanem 1905-ben mint gyakornok belépett a M. n. Múzeum kötelékébe; innét nevezték ki 1908-ban a zágrábi egyetemhez segédtanárnak.
Czikkei a bécsi Akadémia Sitzungsberichtejében (1904. Die dalmatinische Privaturkunde); a Századokban (1904. János gercsei főesperes krónikája, 1905. A két arbei iker oklevél, mind a kettő különnyomatban is, 1906. Az idéző pecsét a szláv források világánál, Raguza statutumai, A Blagay család két oklevélhamisítványáról, és könyvismertetések az 1904-7. évf.-ban); a Turulban (1905-07. A Nelepicsek hagyatéka és könyvism.); a Mittheilungen des Instituts für österr. Geschichts-forschungban (1906. Consuetudo Bononensis, 1907. Sigillum citationis); az Archiv für slav. Philologieban (1906. Badnak und Kolenda).
Munkája: Hrvatska i Bizant 79-1180. Zágráb, 1901. (Doktori értekezés.) és három múzeumi jelentés (Bpest, 1906-7.)
A Starineben (30. köt.) sajtó alá rendezte Nadusev orosz tudósnak Raguzára vonatkozó iratait és németre fordította Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban cz. munkáját.
A m. n. múzeumi könyvtár példányaiból és önéletrajzi adatok.