orvosdoktor, Vasvármegye t. főorvosa, sárvári járásorvos, szül. 1853-ban Jakabfalván (Liptóm.); a gymnasiumot Beszterczebányán, az orvosi egyetemet Bécsben végezte; tanulmányai után a bécsi közkórházban és az 1. sz. helyőrségi kórházban volt alkalmazva, utóbb tényleges katonai szolgálatba lépett. 1883. sárvári járási orvossá választották meg; itt a társadalmi téren is nagy tevékenységet fejt ki; a szombathelyi róm. kath. tanítóegyesület tiszteletbeli tagja, a sárvári dalosegylet elnöke.
Czikkei a Tuberculozisban (1904. 2. sz. Javaslat a gümőkóros esetek bejelentésére és a szegény gümőkóros szülők még egészségeseknek látszó gyermekeinek megvédésére vonatkozólag); az Állategészségben (1904. Védőeljárások a szarvasmarha-gümőkór ellen); a Zeitschrift für Thiermedizinben (1905. Dreijährige Erfahrungen über die Schutzimpfungen gegen Tuberkulose nach v. Behring, in der Herrschaft Sárvár, Ungarn; magyarul a budapesti 1905. nemzetközi állatorvosi congressus alkalmával felolvasás); a Gyermekvédelemben (1906. A dunántúli tuberkulozis ellen védekező szövetség czéljáról) stb.
Munkái:
1. Tanítók szerepe a gümőkór kérdésének megoldásánál. Sárvár, 1904.
2. Die Perhydrase-Milch in der Praxis. Marburg a Lahn, 1906. (Magyarul valamelyik szaklapban.)
Barabás György igazgató-tanító szives közlése Sárvárról.