lovag, kir. bányatanácsos, szül. 1811. okt. 17. Felső-Bányán; miután a jogot és a bányászati akadémiát végezte, közszolgálatba lépett és 1830. a m. kamarai ügyészségnél nyert alkalmazást és 1831-ben a kolera pusztítása alatt b. Révay főispán, kir. biztos mellett segédkezett. 1846-ban, élete veszélyeztetésével a hólavinákkal elborított Kapnikbánya helységet a végenyészettől megmentette. 1848-ban kormánybiztosi minőségben működött; a deési futás után a szabolcsi önkéntesek őrcsapatját a lefegyverzéstől és felkonczolástól megmentette, s helyt állott, midőn Urbán egy mértföldnyi közelsége miatt, a rettegés általános volt. Bem tábornok őrnagyi rangra emelte s e vidékre szóló teljhatalommal ruházta fel. 1849-ben pénzügyminiszteri rendelettel hegymesternek neveztetett ki Felsőbányára, a népbizalom pedig népfelkelési vezérnek kiáltotta ki. 1850. máj. 7. hadifogoly lett, s Nagyváradon a haditörvényszék állásától megfosztotta s várfogságra itélte. Felmentsée után ideiglenes szolgálatot vállalt, és mint a kataszter főnöke vezette és befejezte a munkálatokat Szatmár, Arad, Békés, Csanád és Szabolcsmegyékben. 1860. igazgatósági tanácsosi czímet kapott, később bányatanácsossá neveztetett ki. 1865-től hat országgyűlési czikluson képviselte a nagybányai választókerületet, s két izben volt delegátus. 1869. a szatmári egyházmegye Deák Ferenczet, gr. Károlyi Györgyöt és Stoll. Károlyt választotta a katholikus gyűlésekre rendes követekül. Az 1873. bécsi világkiállításon jury-tag volt. 1876-ban 41 évi szolgálat után nyugdíjaztatta magát s ekkor a harmadosztályú vaskoronarendet nyerte. Jury-tag volt az 1879. székesfehérvári kiállításon, míg az 1885. országos kiállításnál az előkészítő-bizottság rendes tagja volt és szintén jury-tag. Felsőbánya, Kapnikbánya, Selmecz- és Bélabánya városok díszpolgára; rendes tagja volt az országos kataszteri bizottságnak, elnöke a hivatalnok-egylet takarékpénztárának és a szatmár-nagybányai vasut felügyelőbizottságának, végül elnöke volt 49 bánya-társulatnak. Meghalt 1887. szept. 9. Budapesten.
Czikke a Bányászati és Kohászati Lapokban (1869. A fernezelyi tó).
Munkája: Felső-Bánya szabad királyi bánya-város történetének és sérelmének leírása. Mint kérvényi melléklet a tisztelt hongyűlés figyelmébe ajánlva. Pest, 1868.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Halász Sándor, Országgyülési Almanach. 1886. 153. l.
1887: Nemzet 248., Föv. Lapok 249., Pesti Napló 249. sz.
A m. n. múzeumi könyvtár példányáról és gyászjelentés.