orvosdoktor, egyetemi magántanár, szül. 1858-ban Homonnán (Zemplénm.); orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1881-ben egyetemes orvosdoktorrá avattatott. Ezután Korányi tanár klinikáján nyert alkalmazást, eleinte mint gyakornok, később mint II., illetve I. tanársegéd. 1888-89-ben a klinikától megvált és a physikális vizsgálati módszerekből magántanári képesítést nyert. Rendelő orvosa a budapesti általános poliklinika belgyógyászati osztályának.
Czikkei 1881. óta az Orvosi Hetilapban, a M. Orvosi Archivumban, a Jubilaris Dolgozatokban és németül a külföldi szaklapokban jelentek meg. (L. Högyes Emlékkönyvét.)
Munkái:
1. A physikális vizsgálati módszerek tankönyve. Bpest, 1888. (2. jav. és bőv. kiadás. U. ott, 1892. 3. jav. és bőv. kiadás, a szöveg közé nyomott 14 ábrával.)
2. Tumor mediastini esete. U. ott, 1898. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)
3. A hepatilis interstitialisból eredő hasvízkór sebészi kezelése. U. ott, 1900. (Különny. az Orvosi Hetilapból).
Högyes Emlékkönyve. Bpest, 1896. 794. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 208. l.
The Jewish Encyclopedia XI. 552. l.
Petrik, M. Könyvészet, 1886-1900.