orvosdoktor, nyug. honv. törzsorvos, szül. 1847. márcz. 15. Nagy-Károlyban, a hol és Szatmárt végezte gymnasiumi tanulmányait, majd Budapesten az orvosi kar hallgatója volt és itt nyert orvos- és sebészdoktori, szemész- és szülészmesteri oklevelet. Eleinte Hirschler szemész mellett mint assistens működött, később Nagy-Károlyban megyei orvos lett. Már mint orvosnövendék kiváló előszeretettel foglalkozott a katonai egészségügygyel és az 1866. hadjárat alatt dr. Kovács József egyetemi tanár mellett a sebesülteknél alkalmaztatott. A honvédség felállítása idején megbízták a honvédségi egyészségügyi szolgálat szervezésénél való közreműködéssel, melynek megtörténte után az akkori 44. zászlóaljnál az egészségügyi szolgálat ellátását vette át. Nemsokára a szatmári 12. dandárhoz dandárorvossá neveztetvén ki, onnét 1873. Nagyváradra, 1880. S.-A.-Ujhelybe, 1886. Miskolczra, illetve Debreczenbe helyeztetett át; 1890. törzsorvossá előléptetett és Lugosra mint állomásorvosfőnök neveztetett ki, majd 1893. saját kérelmére nyugalomba helyeztetett. Nagyobb tanulmányutakat tett, így 1877-ben egész Ausztriát és Németországot járta be, 1877. pedig Keleten, Török- és Görögországban járt, beutazta Egyptomot és Palaestinát, 1889. Olasz-, Angol- és Francziaországot.
A közegészségre vonatkozó számos czikke van a Honvédben (1873. 7. sz. «A genfi conventio»), a Militär Zeitungban, a Wehrzeitungban, a Ludovika Akadémia Közlönyében (1874. Néhány szó a nagyobb gyakorló és táborozási helyek kiválasztása tárgyában.)
Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 691. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányaiból.