bölcseleti doktor, székesfehérvári kanonok, szül. 1819. okt. 15. Zsámbékon Pestm.); 1844. szept. 22. szentelték papnak; 1845-től nevelő volt; azután több helyt segédlelkész, 1852-től theologiai tanár; 1886-tól kanonok. Meghalt 1895. máj. 28. Székesfejérvárt.
Czikkei a Pesti növendékpapság Munkálataiban (1842. VII. Pius pápa fogsága és az egyház diadala); számos czikket írt névtelenül a hirlapokba és folyóiratokba; az Il Papato cz. olasz folyóiratban megjelent költeménye arany érmet nyert; a Religiónak egyk legbuzgóbb munkatársa volt.
Munkái:
1. Jézus szent gyermekségének társulata Székesfehérmegyére alkalmazva. Székesfejérvár, 1853.
2. Gyászbeszéd b. Bajzáth György hült tetemei fölött. Pest, 1869.
3. Szent István I. magyar király nagy katholikus és nagy hazafi volt. Székesfehérvár, 1872.
4. Elhunytaink iránti kegyelet a temetőben. U. ott, 1872.
Petrik Könyvészete.
M. Sion 1893. 793. l.
Székesfehérvár és Vidéke 1895. 65. sz.