ág. ev. lyceumi tanár, szül. 1809. aug. 20. Késmárkon, hol atyja lakatosmester volt; S. is előbb atyja mesterségére adta magát; azonban csakhamar a tanulói pályára lépett és mindenekelőtt Tarczalon tanult a magyar nyelv elsajátítása végett; azután szülővárosában a polgári iskolát, a theologiát és a jogot is végezte. 1832-ben Joseffy Pál superintendens által megvizsgáltatván, felvétetett az ev. papjelöltek közé és a bécsi theologiai tanfolyamra küldték; ezt 1835. végezte, azután körutat tett Németországban; a téli félévben a jenai egyetemen tanult különösen természettudományi szakot. Négy évi távollét után visszatért hazájába s miután Okolicsányi Lajos lányának nevelője volt, 1838. a szomolnoki ev. lelkészi állást vállalta el; innét 1840. a késmárki ev. lyceumba hívták meg tanárnak. Az absolutismus alatt a késmárki lyceumot bezárták és csak az ő erélyes fellépésének köszönhető, hogy az intézetet még azon év nov. 3. megnyithatták. Háromszor volt a lyceum igazgatója és 35 évi szolgálat után nyugalomba lépett. Meghalt 1887. júl. 2. Késmárkon. Végrendeletileg 200 frtot hagyott a lyceum alumneumának.
Munkái:
1. A lélektan és logica rövid vázlata. Tanítványai számára vezérfonalul. Sárospatak 1867.
2. Allgemeine Metaphysik zur Begründung einer vernünftigen Welt- und Lebensansicht nach Kant, Fries und Appelt. Késmárk, 1882.
Petrik Könyvészete.
Weber, Samuel, Ehrenhalle verdienstvolle Zipser des XIX. Jahrhunderts 1880-1900. Igló, 1901. 222. l. arczk. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.