theologiai és bölcseleti doktor, kanonok-plébános, született 1853. ápr. 2. Csonoplán (Bács-Bodrogm.); a papi pályára lépvén, Haynald érsek a római Collegium Germanico-Hungaricumba küldette; theologiai tanulmányainak befejezése után 1878. jún. 15. Rómában pappá szenteltetett s a hittudományokból és bölcseletből doktori oklevelet szerzett. 1879. Temerinben volt káplán, de nemsokára a kalocsai kisebb papnevelő-intézet tanulmányi felügyelőjévé s theologiai tanárrá nevezték ki; ekkor lett a középiskolai tanárvizsgáló-bizottság tagja. 1887. reá bízták a nagyobb papnevelő-intézet lelki vezetését és kinevezték zsinati vizsgálóvá, majd szentszéki ülnökké, 1892. Császka érsek ugyanazon papnevelő-intézet ideigl. igazgatójává tette. 1893-tól kalocsai czímzetes kanonok és apatini plébános, 1902. lett szászvári apát, 1906. kalocsai kanonok és tiszai főesperes. A szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának, valamint a m. aquinói sz. Tamás társaságnak is tagja.
Czikke az Új M. Sionban (1885. Az emberi lélek szenvedelmei); újabban a Hittudományi Folyóiratnak és a Bölcseleti Folyóiratnak is munkatársa.
Munkái:
Helyzetmennyiségtudomány (Situationskalkul) és a mennyiségtudomány reviziója Aristoteles és Aquinói sz. Tamás bölcseleti elvei alapján. Bpest, 1894. Három tábla rajzzal. (Hat kötetre tervezett munka I. része.)
Analytikus síkszögmértan az iránymennyiség elméletében. U. ott, 1906.
M. Sion 1888. 374. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 194. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Schematismus Cleri Colocensis et Bacsiensis 1907. 172. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányaiból.