kegyes tanítórendi áldozópap, házfőnök és gymnasiumi igazgató, szül. 1813. nov. 29. Sasváron (Nyitram.); a gymnasium alsóbb osztályait Szent-Györgyön, Győrött és Komáromban, az V. és VI. osztályt pedig Pesten végezte. 1830. okt. 4. lépett a rendbe; a két ujoncz-évet Trencsénben töltötte, honnét a podolini gymnasiumba küldetett tanárnak; két évig Váczon a bölcsészeti, háromig Nyitrán és Szent-Györgyön a theologiai tanfolyamot végezte. 1838. jul. 16. misés pappá szentelték. Tanár volt 1838-39-től a váczi gymnasiumban, ugyanakkor a rendi növendékeket a lyceumban az építészeti és szabadkézi rajzolásra tanította. Váczról 1846-ban Szegedre helyezték, hol az elemi iskolában a rajzot tanította, s e mellett, mint kisegítő tanár is működött a gymnasiumokban; 1851-ben műutazást tett Velenczében, Felső-Olaszországban és Tyrolban; 1852-től tanár volt Nagy-Becskereken, 1858-tól Váczon másodízben két, Pesten egy és Nyitrán négy évig, s itt a társház vezetésével is megbízatott. 1864-ben nagyobb körutazást tett Németországban. 1865-ben a tatai gymnasiumhoz helyeztetett át, hol hét évig tanár és 1872-ig szintén hétig házfőnöki s igazgatói tisztet teljesített. A gymnasiumi osztályokban rendesen a latin és német nyelvet, továbbá a földrajzot és történelmet adta elő, de ezenkívül mindenütt tanította a rajzot, s utóbbi időben a mértani rajzot is. Szabad idejében a természet szépségeit, de főleg a népszokásokat és népviseletet tanulmányozta s azokról rendesen rajzokat is vett fel. Így a Bánátban szerzett tapasztalatait és úti emlékeit a külfölddel is megismertette. A festőművészettel is foglalkozott. Ezen czélból évenként a külföld más és más országait kereste fel. Így többször beutazta Német-, Olasz-, Franczia-, Spanyolországot és Svájczot. Legnagyobb sikert a virág- és gyümölcsfestészetben ért el; festett porczellánra is; a gyűjteményében fennmaradt képek száma 159; ezenkívül van több festménye egyes templomokban. Az 1878-79. tanév végével nyugalomba vonult. 1880-ban tett még egy hét hónapig tartó olaszországi utazást. Megh. 1887. jan. 13. Tatán.
Czikkei a Magyarország és a Nagyvilág-ban (1870. 18. sz. A mehádiai fürdő, két képpel; a Reformban is 1872. 248. sz.)
Munkája: Der Temescher Banat und seine nationalitäten. Prága, 1860. rajzokkal. (Különnyomat a Libussa Almanachból.)
Szőllősy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. II. 32. l.
M. Állam 1887. (Kubányi Béla).
Kalmár Endre, Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1888. 3. l. és gyászjelentés.